Fraternity-Testvériség, 1968 (46. évfolyam, 1-12. szám)
1968-03-01 / 3. szám
i\X\\XX\%\W\\SSSX\WW\%WS.\SXWW\XSSS\S' ‘é Bognár József £ $ Magyar Anekdoták jj Tárgyalás van a törvényszéken. —Jöjjön be Cser Mihály vádlott, -szól Pentelényi János tanácselnök, a győri kir. törvényszék későbbi elnöke. Cser Mihály bősárkányi gulyásszámadó csizmásán, subásan, ködmönösen beljebb keriilközik. Kezében jókora furkósbot. Tüzes dróttal maga bökködte rá a szárára, hogy “Utolsó kenet”. Már ezt úgy kell érteni, hogy akit ezzel a furkósbottal megkennek, annak nem lesz többé szüksége újabb kenetre. Egyetlen kenettel is elmegy Pilátushoz vacsorára. Pentelényi János rászól: —Nem látta, hogy mi van Írva kivid az ajtó fölé?-—Nem láttam, tekintetes királyi főtörvényszék. —Hátha nem látta, menjen ki és nézze meg! Cser Mihály kimegy, majd újból bejön. —No, mit olvasott el? —Hát csak azt, tekintetes királyi főtörvényszék, hogy bottal, esernyővel, mindenféle ütő- és vágószerszámmal a terembe lépni tilos. —-Na, látja. Vigye ki a furkósbotot! —Nem viszem! —Miért nem viszi? Cser Mihály széthúzza a subát, kigombolja a ködmönt és a lajbija zsebéből előhúzza az “Idéző Végzés”-t. —Azér nem, tekintetes királyi főtörvényszék, mer erre a pöcsétes cédulára meg az van Írva, hogy a védelmemről magamnak kell gondoskodnom. Dobi István, a magyar népköztársaság nemrég nyugalomba vonult elnöke vasúti pályamunkásként kezdte a pályafutását. Aztán hivatásos kortes lett belőle. Annak a szekerét tolta, aki a legjobban megfizette. Még a két világ háború között egyszer Dinnyés Lajost, a hatalmas termetű, százhatvan kilós későbbi miniszterelnököt támogatta Alsódabason. Elmondott róla minden jót, azt is, ami nem volt igaz. Beszédét így fejezte be: —Dinnyés tekintetes úr kell nekünk. A szegénységet csak ő tudja kihúzni a kátyúból . . . —Egymaga bajosan!—szólt közbe valaki. —Miért ne tudná?—replikázott Dobi.—Ennyi erőt csak kinéznek ebből a marha nagydarab emberből!? HUMOR Két sváb gyerek iskolai Dolgozata a Gólyáról és a Tehénről: “A KOLYA A kolya az egy madár, amelyik egy vörös hosszú csőrrel kezdődik. A hasától délre van két piros lába, melyek olyan hosszúak, hogy egészen a földig érnek. Tápláléka: kígyók, békák, amiket előbb feldobja, azután megkapja és megeszi. A kolya hozza a gyerekeket és azért olyan kártékony, mert a mamáknak sok mérget okoz. A felesége nagyon kitartó. Egyszer egy ház égett és a háztetőről addig nem ment el, mig az összes körülötte levők meg nem sajnálták. Ezt egy nagybácsim messéle, aki minden nyáron nálunk van. Ősszel melegebb vidékre költözik, hogy másutt is kapjanak gyerekeket.” “A TEHÉN A tehén házi állat, elől van a feje és hátul a farka. A farka végén van a pojt, azzal kergeti a legyeket, hogy a tejbe ne essenek. A fején van a szarv. A tehénnek alól lóg a tej. Ha meghúzzák, mindig jön, de hogy a tehén ezt hogyan csinálja, azt még nem tanultuk. A telién férje az ökör és éppen olyan, mint a tehén, csak alul nincs neki tej, azért az ökör nem is emlős állat. A tehén nem sokat eszik, mert amit megevett, azt mégegyszer megeszi, sőt többször is, mig jól nem lakik. Többet a tehénről nem tanultunk.” MEGÉRDEMLI —Mitől olyan kék a szemed alja? —A Kovács most jött vissza a nászutjáról. —Mi köze ennek a szemed alatti kék folthoz? —Én ajánlottam neki a nőt, hogy vegye el. RAVASZ . . . A mezőőr, valahol a Delaware partján odaszól a hancurozó lányoknak: —Itt nem szabad fürödni, kisasszonykák! —Na, maga is csak most szól, amikor már levetkőztünk!—emel kifogást az egyik. —Csak a fürdés tilos, a levetkőzés nem!—feleli hamiskásan a csősz. KI AZ IGAZ EMBER? Egyik tanitványa megkérdezte Konfuciust: —Milyen ember az, akit honfitársai szeretnek? Konfucius: “Az még nem jelent semmit”. A tanítvány: “És milyen ember az, akit honfitársai gyűlölnek? Konfucius: “Még az sem jelent semmit. Ha azonban a jó honfitársai szeretik, a rosszak pedig gyűlölik, az a mérvadó.” 8
