Fraternity-Testvériség, 1968 (46. évfolyam, 1-12. szám)
1968-03-01 / 3. szám
Dr. Béky Zoltán: A feltámadt Krisztus a világ egyetlen reménysége Az emberiség életét reménytelenné és kilátástalanná mindig az igaz ügynek az elárulása, a megalkuvás, gyáva megfutamodás, megvesztegetés, megvesztegethetőség tették. A gonosznak, az emberi aljasság uralmának sötét éjszakájára nem lehet ráfogni,— mint ma a zsarnokság urai akarják—hogv ez egy uj kornak, egy nagyszerű emberi fejlődésnek a hajnala. Az ártatlanok vére égbe kiált. Ha ma a Krisztus szenvedéseire, kereszthalálára gondolunk, megdöbbenve látjuk, hogy ugyanazok a gonosz indulatok rontják meg a mai emberiség életét, mint amelyek keresztet ácsoltak 2000 évvel ezelőtt a. Krisztusnak és reá szegezték drága testét. A saját hatalmát féltő főpap Kajafás tudja, hogy Jézus ártatlan, de egy látszólagos békéért megalkuszik és keresztre adja Jézust, mert “jobb egynek meghalni. . . ." Lehet, hogy ezt ma nem igy mondják! Ma reálpolitikának, hidépitésnek. dialógusnak nevezik. Megegyezni a gonosszal mindenáron! Hagyni az ártatlant elvérezni, mert ha kiáltunk, vagy kiállunk, vagy az ártatlan segítségére sietünk, vége a mi látszat-békességünknek és látszat jólétünknek. Ki ne ismerné ezt a kajafási politikát? Amely megalkudott és összefogott az ellenséggel, a megszálló római hatalommal, hogy az ártatlant megöljék. S mi lett a megalkuvás eredménye ? Jeruzsálem teljes pusztulása és megsemmisülése. A tanítványok sem viselkedtek külömbül. Megalkudtak a hatalommal,—engedtek az erőszaknak, mentették biztonságukat, életüket —megfutamodtak. így jött el a husvét hajnala. Nem mert a tanítványok hűségesek voltak és imádságos lélekkel várták azt a reggelt. Nem mert Kajafás és Pilátus belátták gonoszságukat és megállították a legaljasabb gyilkosságot, ami valaha történt ezen a földön; NEM! Az élet fejedelme diadalmoskodott a halálon. Feltámadott! Megjelent az Ő dicsőségében, s a megalkuvó, gyáván megfutott tanítványok megláthatták az élő Jézust, megfoghatták átfúrt kezét, hallhatták szavát “Ne féljetek—Békesség tinéktek!” És pontosan ez a döntő különbség ma is. Tanítványok és ellenségek, hívők és hitetlenek, az Isten dicsőségét kereső és az isten- telenség iszonyatos elvét hirdetők között: Krisztussal vállalni a diadalmas életet “most és ma.” Mennyivel más lenne az életünk és az egész világ sorsa, ha a húsvéti hitből élnénk mindig s döntéseinkben mindig a krisztusi igazságnak teljes vállalása szólna megalkuvás, megfutamodás és megfélemlített hallgatás helyett. Nagypénteken az egész emberiség egyformán bűnös és felelős volt azért, ami történt. Husvét hajnalán pedig semmivé lett az emberi hatalom; az erőszakra, megfélemlítésre épített politika híveit romlásba döntötte. A megfélemlített tanítványoknak pedig az igazi felszabadulásnak, reménységnek, életnek hajnalát hozta. Nem a gonoszság győzött, nem a földi hatalmasságok akarata döntött, hanem egyedül Istennek újjá teremtő ereje. A gyáva, megfutamodott, széthullt tanítványok egymásra találnak a feltámadt Krisztusban. Keresik egymást .... Köszöntik egymást. Az Ur feltámadott! Békesség Nektek! Szétszórt, megfélemlített, szolgaságba döntött fajtánknak, az elnyomott magyarságnak is csak úgy lehet reménysége és jövője, ha egymásra talál az élő. a feltámadott Krisztusban.
