Fraternity-Testvériség, 1968 (46. évfolyam, 1-12. szám)
1968-02-01 / 2. szám
^Szépirodalom— A kunlidérc Irta: Füry Lajos Régi dolog, hogy a kunszentmiklósiak és a szabad- szállásiak állandóan vetélkednek egymással. Az egyik kormánypárti, a másik ellenzéki volt. Petőfit mindakettő a maga szülöttjének tartotta és tagadták Kiskőröst. Egyformán megegyeztek azonban abban, hogy a Pest-Piüs- Solt-Kiskun vármegye által épített csatornát közösen szidták és annyi átkot mondtak rá, hogy mindenki csak Átokcsatornának ismerte, még sok térképre is igy került rá. Kunságon a széksónál, csak a vadvíz volt egyre több. Sokszor jártam a kiskunok közt, Petőfi emlékeket gyűjtögetve, fülöpszállási lakodalomban, csengeri szüreten, halasi vásárban, soltvadkerti borkóstolón és lacházai kukoricafosztáson. Ez alkalommal azonban egészen más miatt. A budapesti szerkesztőségbe cserepéldányként küldött Kunszentiniklósi Közlönyben igen érdekes közlemény jelent meg. Kardos Mihály kunszentmiklósi kisgazda földjén olaj fakadt. Az olaj jelenlétének legbiztosabb bizonyítéka, a földből előtörő gáz, amely éjszakánként nagy lánggal ég el és a kunok csak kunlidércnek hívják. Történt pedig mindez abban az időben, amikor a technikai fejlődés folytán sokkal nagyobb volt a kereslet az olaj, mint a búza, meg a birka után. Már a képviselőház asztalán feküdt, mint bejegyzett interpelláció a Kardos Mihály földjén fakadt hatalmas olajforrás, amelynek fontos nemzetgazdasági szerepét a kormány nem használja ki. stb. sth. Nagy támadásra készült az ellenzéki képviselő. Ekkor utaztam le a sinautóval Kunszentiniklósra és a messze világitó toronyóra után nekivágtam a kunsági latyaknak. Egy darabig csak a házak mellett, a téglával kirakott, keskeny gyalogjáró tartott, aztán, amikor elfogyott, a kerítések mentén, kapaszkodva csak nehezen jutottam előre. Egyszer aztán elfogytak a házak és a kerítések és valahol a feneketlen messzeségben világlott a Kardos tanya. Rettenetes csúnya kutyák, mint a veszett ördögök rohantak meg, de a gazda egyetlen szavára megjuhodtak. Elmondtam, hogy mi járatban vagyok, odabent a házban. Nyolc kun gyerek, meg az asszony és az öregapa állt körbe és nagyokat hallgattak, miközben Kardos Mihály mondta a történetet. . . . Mert hát nagyon megvert a Teremtő minket, először gyüttez a teméntelen viz, hogy még márciusban sem tudtunk szántani, mert besüppedtek hasig a lovak, aztán a legelőn meg ez az ármány, most a birka sem tud legelni. Adót meg csak kell fizetni, meg enni is kő ennyi embernek . . . Éppen ebbn az ügyben bementem Szent- miklósra az adóhivatalba, hogy csinyájjanak valami méltányosabb kivetést. Aztán mivel nem egyedül voltam, hanem Buda Józsi, Gazdag Lajos, Gyenge Király Sándor, Balázs Imre, Szalai Anti, szóval akik az Átokcsatorna mentén gazdálkodunk. Aztán ki is gviitt másnap az Írnok ur a hévatalból és megmutogattuk neki a földeket . . . Az adóhivatali ember meghallgatta a panaszunkat és megnézte este a futkosó lidérceket, aztán az elsárgult földet, amelyik még a birgének sem Ízlett. Olyan ez a föld, mintha olajjal öntötték volna le ... Ez volt a bűvös mondat és ez került bele a helyi lapba. Kivittek a ház mögé, aztán vártunk. Olyan sötét volt kint, hogy az orrunkig se láttunk, aztán mintha a szemem káprázott volna, fények villantak fel a földeken. —-Az ottan a üdére? —-A nehézség gyüjjön az olajba, hát azért nem nő a fű, mert biztos ezt is az Átokcsatorna okozta, hogy az ármány pusztítaná el a tatár rágta lekét, nekünk búza kell, meg birge, nem olaj . . . Másnap gumicsizmás emberek dagasztották a sarat az elakadt fekete autótól, a Kardos tanyáig. Az urak hamarosan a tárgyra tértek. Megakarják venni a földeket. Mind. A legrosszabbakat, amelyiken viz van és a üdére szaladgál. Tízszeres árat fizetnek, mivel tudják, hogy a kun ragaszkodik a földjéhez, hát az őszi uradalmi tagosításban elővásárlási jogot biztosítanak a gazdáknak, akik eladják a rossz földjüket. A szerződést hivatalosan, a városházán csinálják meg és készpénzzel fizetnek. A kunok törték a fejüket. A kemény kun koponyák, amelyikbe még a bicska is beletörik, nehezen értették meg, de hát nem volt csalás, igaz volt. Eladták a földeket. Az őszre már az uj földeken dolgoztak. A következő tavasz nem hozott árvizet, még az Átokcsatorna is majd elapadt. Megint hivatták a városházára Kardos Mihályt és szomszédait: Nem akarják-e a földjeiket vissza vásárolni, rendes áron megkaphatják? A német társaság eladja, törlesztésre is visszavehetik. —Hát mi van a zolajja? —Nincs olaj. A próbafúrások eredménytelenek maradtak, sehol semmi, csak tőzeg, meg birkaganyé . . . Lehet, hogy a csatorna felduzzadásakor került a földekre olajos tartalmú anyag, ez tévesztette meg a társaságot. —Hát a üdére, amék ott táncol a földeken? A tudományos közlönyben erre is volt magyarázat. A bejegyzett interpelláció elmaradt, a lapokban is csak kis hirecske jelent meg. A szabadszállásiakat ette megint a méreg, feszítették a jó Istent megint kunosán, hogy milyen szerecséjük van a szentmiklósiaknak, mert nekik még lidércük is van. Balota Erdei István juhász számadó adta meg a magyarázatot. —Mán penig a fene mögötte az ojtomobilt, mög a zolajat, montam én, hogy a kunlidérc szökdösött a főde- ken, osztán most mán vagy mögnyugodott, vagy másfelé inönt . . . Ezt, mint a leghitelesebb magyarázatot fogadta el Kiskunság, de ez már nem került bele az újságokba. 9
