Fraternity-Testvériség, 1968 (46. évfolyam, 1-12. szám)
1968-02-01 / 2. szám
Egy ítélet Margójára A Ma gyár Távirati Iroda Nemzetközi Sajtószolgálata múlt év december 23-án közölte, hogy a Fővárosi Bíróság Ítéletet hirdetett az augusztus első feléhen letartóztatott magyar református lelkészek és presbiterek ügyében. Összeesküvésre irányuló előkészület bűntettében bűnösnek mondta ki őket es Dr. tíatiz Délien orvost egy évi, Kovács Bálint lelkészt hat hónapi, Bugárszky Mátyás presbitert bét hónapi, Tisza Imrét és Dobos Károlyt hat hónapi börtönre Ítélte. Tisza és Dobos büntetését bárom évi próbaidőre felfüggesztette. A tárgyalás eredetileg november 17-re volt kitűzve, de elhalasztották. December 12-18 között folyt le, a sajtó és a nyilvánosság teljes kizárásával. Az illetékesen kívül senkinek a tárgyalóterem közelébe sem lehetett menni, jóllehet a magyar kommunista alkotmány biztosítja a nyílt tárgyalást. A fővádlottak meg voltak bilincselve, mint a gyilkosok. Hűek szerint a vád alapja az volt, hogy mint a Keresztyén Ifjúsági Egyesület, a KlE volt vezetői, múlt nyáron baráti találkozóra gyűltek össze Tahin. Erre a találkozóra kikérték az illetékes esperes engedélyét. A KIÉ soha nem lett betiltva hivatalosan az állam részéről, tevékenységét maga az egyház szüntette be, persze az állam nyomására. Nem is csináltak egyebet, mint megemlékeztek a régi időkről, Bibliát olvastak, énekeltek, imádkoztak. Eszük ágában sem volt a KIÉ újraélesztése, hiszen tudták, hogy erre nincs lehetőség. Ez az egyházi engedéllyel megtartott baráti összejövetel azonban a biróság szerint összeesküvésre való előkészület volt, veszélyes az állam biztonságára. Két budapesti napilap csupán eldugott kis hírként közölte az Ítéletet. Nyilván azért, mert a magyar református egyház lelkészei és presbiterei, hivő, imádkozó népe úgyis értesült róla, másokat meg nem érdemes izgatni ezzel a stalinista időkre emlékeztető perrel és ítélettel. A kitűzött eredményt a titkos rendőrség és a rendszer úgyis elérte. Mindjárt szögezzük le: ebben a perben kár a magyar református egvbáz jelenlegi vezetőit bűnbaknak megtenni. Igaz, hogy Bartlin Tibor püspök tagja a legfelsőbb állami testületnek, az Elnöki Tanácsnak. Igaz, hogy papíron ez az államhatalom legfőbb képviselője, de ez csak játék a demokrácia fogalmával. Az országban az igazi űr a kommunista párt. Az ő politikáját hajtja végre a titkos rendőrség, amit ma finoman állambiztonsági szerveknek neveznek. A pártnak a politikája pedig az egyház és vallás fokozatos megszüntetése. Ezt a célt azzal lehet a legjobban elérni, ha elvágják az egyház gyökereit és nem engedik meg, hogy a fiatalokkal foglalkozzon, hogy az ősök hitét átadja a felnövő nemzedékek. Kovács Bá- linték igazi bűne nem az az ártatlan tahii összejövetel volt, hanem az, hogy egyházában évről-évre 120-150 fiatal konfirmált, hogy voltak, akik nem szokást követve, hanem belső meggyőződésből vallották, Jézus az én Megváltóm, aki drága kiontott vérével minden bűnömért eleget tett és engem megigazított. Ma amikor a magyar fiatalok jórésze cinikus, kiábrándult, legfeljebb iskolában megtanulja a kommunista ideológiát, hogy vizsgázzon belőle, de nem hisz benne, ezek a sugárzó hitű, másokért élő, szolgáló hivő fiatalok bántják a magyar rezsimet. És miért éppen Kovács Bálintékra esett a választás? És miért éppen a nagyon szép 400 éves évforduló után, Dr. K iss Sándor: amelyen a rezsim egyik minisztere is megjelent és beszélt? Hogy a titkos rendőrség aktáiból éppen Kovács Bálintot és társait húzták ki, Tisztántulon pedig Török István teológiai tanárt, más helyen másokat, az személyi és családi tragédia. Éppen úgy sorra kerülhetett volna más is, akivel példát akartak mutatni. És ezt a példát éppen a szép ünnepségek után kellett megmutatni, amikor az egyházban olyan hangulat, álláspont keletkezhetett, hogy ezekután valószínűleg szzabadabban lehet majd Igét hirdetni, misszionálni, a fiatalokkal foglalkozni. így volt ez a Vatikán és a magyar állam között 1964 szeptemberében megkötött egyezmény után is, amelyet pár hónapra követtek a katolikus papi perek, ugyanezért, ugyanilyen indokkal. A pártban, a titkos rendőrségben, valahol a hatalom szövevényeiben megszületett az elhatározás: a magyar református egyház lelkészeire, presbitereire rá kell ijeszteni. Ez tökéletes mértékben sikerült is. Az esperesek ezután nem adnak engedélyt semmiféle összejövetelre; sokan, akik eddig foglalkoztak a fiatalokkal, ezután félelmükben nem teszik. Azok pedig, akik eddig se tették, de a lelkiismeretük azért nyugtalanította őket, most feloldva érzik magukat nemcsak a jövő, de a múlt renyhe- ségéért is, majd mondogatják “lám, nem megmondtuk, hogy nem lehet!” Lesznek, akik majd itt is az “enyhe” ítéletért örvendeznek. Elf élj tik, hogy először is ez az enyhe ítélet úgy keletkezett, hogy a rendszer bírósága megszegte az állam alkotmányát, amely papíron, biztosítja a szólás, gyülekezés, szabad véleménynyilvánítás szabadságát. Másodszor, az enyhe ítélet csak azt bizonyítja, hogy a rendszer sokkal okosabb, mint 1956 előtti elődje. Miért adjon többet, amikor célját igy is eléri. Sőt! Egyes külföldi egvházi körökben még babért is arat az “enyhe’ ítéletért ! Imádságunk és könyörgésünk száll a meghajszolt vádlottakért, elítéltekért, sokat szenvedő feleségeikért, gyerekeikért, családtagjaikért. Mi nem tudunk nekik vigasztalást nyújtani. De adjon vigasztalást Az, Akinek üzenete örök: “Légy hiv mindhalálig és neked adom az Életnek koronáját! Jézus. Az Orvos Nézd, hogy tolong ezernyi nép Az l'Ir Jézus körül, Boldog, ki csak eléje lép, A szíve úgy örül. Meggyógyul ott a sok beteg A sánta jár amott, Látóvá lesznek vak szemek Fólébred a halott. Jézushoz vidd szíved sebét. Mit bűnöd ejte rajt S lelked szemét, ha még setét, Ö meggyógyítja majd. Üj szívet ád, új életet, Odadja Önmagát S te zengsz Neki új éneket, Dicső halleluját. Vargha Gyuláné.
