Fraternity-Testvériség, 1968 (46. évfolyam, 1-12. szám)
1968-02-01 / 2. szám
A nemzeti életben is a tavasz a kezdet s az ősz a befejezés. Ha nincs virág tavasszal, ősszel nem lesz gyümölcs. S az eredményt még jó tavasz esetén is a nyár dönti el. Ez sok mindent kiperzsel. Meg van késői fagy is. A mi nemzeti tavaszunk március, ősze október. A lelki tavaszt az ószövetségi próféta igy jelezte: “Ifjaitok látásokat látnak, véneitek álmokat álmodnak.” Petőfi, Vasvári, meg Jókai is látásokat láttak. Az öregedő Vörösmarty meg álmodott a “jobb korról”; de számolt a másik esettel is: a “nagyszerű halállal”, hol a sirt népek veszik körül, gyászkönnyel a szemükben. Ki gondolta, hogy még ez is csak “álom” legyen, mind mostanig . . . Igaz, nem is a népeken múlt, hanem azokon, kiknek a kezében a népek sorsa. Ezek nem a “jobb”, hanem a könnyebb részt választották. Nem a békességet keresték, csak azt, hogy nekik “hagyjanak békét”. S mi lett a látást látók sorsa? Petőfi, Vasvári elvérzett s aki hármuk közül csoda kivételként megmaradt, hogy tartsa a lelket a magyarságban, mikor “száraz ágon hallgató ajakkal ültek csüggedt madarak” s a magyar ki sem sírhatta kedvére magát, s mikor a magyarnak alkalma nyilt ezért a szolgálatáért háláját leróni, akadt irigy törpe, 48-as kortársa s később képviselőtársa, ki igy aposztrofálta őt: “Én ezen Jókai Mórt hazám ellenségének lenni állitom”. Stílusa elárulta, hogy “elvből” nem olvasta Jókait. S azóta vájjon javult a helyzet? Csak arra gondolok, hogy Haynaut annak idején az utcán esernyőikkel verték meg a londoni asszonyok. S talán sokan nem tudják, hogy volt is sikere. A bresciai hiéna életében is eljött az idő, hogy, mint már Szatmár- megyei földbirtokos, kiről Jókai részben az “uj földe- sur” alakját mintázta, egy követválasztáskor igy fakadt ki: “Wir, Ungaren lassen unsere Rechte nicht konfiscie- ren!” (Mi magyarok nem engedjük jogainkat elkobozni !) Hátha azoknál is lehetett volna elérni eféle változást, kikhez Haynau kisinasnak sem mehetne el? Azok a derék londoni asszonyok! Ha nem felejtették volna el példájukat a maiak. . . Mert nagy utat tettünk meg Londontól Hollywoodig! Március 15. legnagyobb tanulsága, hogy ne vértanukat igyekezzünk termelni. A martyrium néha eszköz, de nem cél. Zászlónkban csömörlésig túlteng a vér színe. Gondoljunk a fehérre, ami sokaknál elszürkült, mert nem tiszta kézzel nyúltak hozzá, itt sem. Aztán ne hagyjuk elveszni a zöldszint, a reménységet. Ne segítsünk besározni. Ne marjuk egymást hiúságból, féltékenységből, irigységből. — Vagy csak ugv időtöltésből is! Lehet, hogy némelyek okot adtak rá, de azért ne nézzünk minden magyarra gyanakodva. S ne mástól várjunk mindent. Széchcnyink annak idején ezt mondta: “oly kevesen vagyunk, hogy még az apagyilkosnak is meg kell bocsátani!” Ma talán azt mondhatnánk, olyan sokan vagyunk messze hazánktól, hogy reménységgel és igyekezettel arra, hogy e reménység szégyent ne valljon: próbáljuk közelebb vonni még azokat is, akik anyagyilkosokként járultak hozzá hazánk és magyar nevünk lejáratásához. Tanuljunk erőt venni ősi nyavalyánkon. Ne hagyjunk semmivel éket verni magyar és magyar közé. Ne bűnbakokat, hanem bűnbánótot! Boldogult Nyirő József, aki Bajorországban, elveszítve idegein az uralmat, összeverekedett legjobb barátjával s a sírig nem békéit meg vele. Spanyolországból irta egyik levelében: “Itt végre megtaláltam, hogy a magyarok mind egy akaraton vannak.” Csak ketten voltak ott a feleségével . . . Vagy nekünk még ez is elérhetetlen álom volna?! Titkárunk Búcsúztatása Titkárunk, Nt. Kecskeméthy József, amint már előző számunkban bejelentettük, február l.-ével titkári állásától megvált s uj állomás helyére, Passaic-ra költözött. Központi tisztikarunk a titkári hivatal munkakörét és teendőit egymás között megosztva végzik a titkári állás betöltéséig. A távozó titkártól központi tisztikarunk és hivatalnokaink ünnepélyes keretek között vettek búcsút. Elnökünk méltatta Nt. Kecskeméthy József 11 éves egyesületi szolgálatát s új állomáshelyén úgy reá, mint szeretteire a Mindenható Isten áldását kérte. A hivatalnoki kar nevében Garanvi Dezső búcsúzott el a távozó titkártól. A fenti képen a búcsúzó titkár, a központi tisztikar és a hivatalnoki kar látható a Kossuth Ház tanácstermében. 4
