Fraternity-Testvériség, 1968 (46. évfolyam, 1-12. szám)

1968-09-01 / 9-10. szám

régi barátok, fegyvertársak találkoztunk ismét.—S bi­zony nem egyszer a második konferenciát már jegy­gyűrűvel hagytuk el. + Az elmúlt vasárnap a vasárnapi iskolában ismét a táborról beszélgettünk. Beszélgetés közben megkérdez­tem, kik azok, akik jövőre számítanak jönni a táborba. Tizessével repültek a kezek a levegőbe (azoké is, akik eddig csak hallottak a táborról!) és kiáltották: Én IS MEGYEK, Én is! . . én is . . ! Igen, mindnyájan jöhettek, ha az Egyesületnek lesznek újabb tagjai. Jöttök.—De tudjátok-é, hogy a Református Egyesületnek a mostani tábor pontosan $3600,- dollárjába került (nem számítva a lelkipásztorok és feleségeik, valamint a tanítók ingyenes munkáját) és csak akkor tud áldozni ismét, ha minden magyar csatlakozik az Egyesülethez. Akkor lesz megint tábor, még szebb, még jobb. Lesz olyan tábor, ahol egyszerre százan is résztvehetünk. Olyan, ahol nem csak gyer­mekek, de fiatalok és szülők is résztvehetnek. Lesz olyan, ahol a felnőttek is szellemi és lelki táplálékban részesülnek, hogy sokkal gazdagabbá tudják tenni nem csak a kanadai magyar életet de a saját életüket is. Akkor lesz megint nagyszerű ének, játék, jelmezes bál, sport verseny, kirándulás. Pándy néni és Pataki néni megint olyan finomakat-főznek, és mindenki felkészül­het arra, hogy sokkal többet egyen mint Balla Péter vagy Rapchák Roney. Én hiszem, hogy jövőre lesz tábor. A viszontlátás­ra a Református Egyesület nyári iskola-táborán 1969 júliusában! Dr. Pándy Szekeres László SZÉKELY ÁKOS DEZSŐ Captain, U.S. Army Eng. Corp. 1912 - 1968 Mindössze huszonhat évet élt, de ragyogó tanulmányi, sport és katonai teljesítményei egy sok évtizedes életet is gazdaggá tehetnének. Elesett ugyana­zon ellenség elleni harcban, mely ma­gyar népe tízezreit gyilkolta le, fűzte rabláncra vagy tette földönfutóvá. Szé­kely Ákos kapitány ur egész amerikai magyarságunk nagy halottja. 1942 március 24-én született Buda­pesten. Édesapja - vitéz Székely Ákos - a honvéd vezérkar egyik legképzettebb és legszebben kitüntetett tisztje volt. 1945-ben az orosz megszállás elől szü­leivel Németországba menekült, ahol kora ifjúságában megismerkedelt a hon­talan élet minden keserűségével. 1951- ben vándorolt ki a kis család az Egye­sült Államokba. Édesanyja első munka­helye a washingtoni Kossuth Ház volt, ahol mint Dr. Újlaki Ferenc, elnök titkár­nője közbecsülésnek örvendve töltötte be sok tapintatot igénylő hivatalát. A “kis” Ákos minden iskolájában kimagasló tanulmányi és sport eredményeket ért el. Mint a “National Honor Society” tagja végzi el 1960-ban a “Montgomery Blair High SchooI”-t, ahol a futócsapat kapitánya, a football csapat játékosa volt és elnyerte a legjobb atlétáknak kijáró trófeát. Sorsa, családi hagyományai és képességei egyenesen predestinálták a katonai pályára. 1960-ban bekerült a “West Point”-ra, honnan az elsők között avatták műszaki hadnaggyá 1964-ben. Akadémiai évei alatt a sportdijak egész sorát nyerte s csaknem tagja lett az USA távgyalogló olimpiai csapatának. Okleveleiből, dijaiból és érmeiből édesanyja egész kis múzeumot rendezett be Silver Spring-i otthonuk­ban. Csapatszolgálata alatt sikerrel végezte el a rendkívüli szívósságot és lele­ményességet követelő “Ranger” tanfolyamot, majd pedig az ejtőernyős kiképzésen esett át a Fort Benning-i táborban. Tizenhárom hónapot töltött Dél-Koreában, a hideg háború legmelegebb szakaszán, honnan már mint százados tért vissza. A kiváló képességű fiatal tisztet elöljárói vezénylik a “Massachussetts Institute of Technology”-ra, ott 1967 szeptemberében megszerzi a mester fokozatot (Master Degree) és beválasztják a Sigma XI fraternális társaságba. Ahelyett, hogy folytatná tanulmányait a doktori cim elérésére, önként jelent­kezik Dél-Vietnamba. Kilenc hónapig alapkiképzésének megfelelően az egyik híd­építő egység parancsnokaként szolgál, de harcos magyar vére nem nyugszik s mikor Saigontól északra fellángoltak a nagy harcok, átkéri magát a gépesített gyalogsághoz, s önként jelentkezik bevetésre, Mikor Tai Ninh körül válsá­gosra fordult a helyzet 1968 szeptember 11-én lesállásból leadott egyetlen lövés oltotta ki ide szakadt magyarságunk egyik legígéretesebb fiatal életét. Földi maradványait az Arlingtoni hősi temetőben fogják örök nyugalomra helyezni, de hősi lelke itt marad példamutatásként közöttünk mindörökre. “Mert nincsen sírja azoknak, akik halálukban élő eszmékké magasztosulnak.” Eszenyi LADÁNYI ZSIGMOND 1900 Febr. 12 — 1968 Julius 10 Amerikai magyar református életünk ismét szegényebb lett egy hűséges szivü, hazáját, fajtáját, népét haláláig izzó lel­kesedéssel szerető lelkipásztorral. Nt. Ladányi Zsigmond elment a minden élők utján, hazahívta őt az örökkévaló Isten. Nehéz elképzelni az amerikai magyar református életet, közelebbről a new yorki magyarság életét Ladányi Zsig­mond nélkül, aki évtizedeken keresztül oly közismert és sokak által megbecsült vezető személyiség volt. Életútja a hűséges magyar lelkipász­toré. Életének és szolgálatának a maga nemében történelmi jelentősége van, hi­szen azt magyar népünk huszadik szá­zadbeli sorsa és sok szenvedése teljesség­gel áthatotta. Az ősi kuruc vár árnyékában, Munká­cson született 1900 február 12-én. A deb­receni református kollégium teológusa volt a második világháború után. Ott je­gyezte el magát egy életre a magyar re­formátus hit fanatikus harcosának. Isko­lájának jeles diákjaként külföli ösz­töndíjat kapott és egy évig a francia- országi Montpellier teológiai fakultásán 8

Next

/
Thumbnails
Contents