Fraternity-Testvériség, 1968 (46. évfolyam, 1-12. szám)

1968-09-01 / 9-10. szám

DR. BÉKY ZOLTÁN: HÁROM TÖRTÉNELEM FORMÁLÓ DÁTUM 1849 Október 6 Október hatodika 1849 szomorú ősze óta gyászünnepe az egész magyarságnak. Ezen a napon végezték ki az első magyar felelős minisz­terelnököt, gróf Batthány Lajost és a magyar szabadságharc tizenhárom tábornokát. Október hatodika jelenti azt, hogy a magyar szabadság­nak és nemzeti függetlenségnek drága ügye el­bukott. Legjobbjainkat kivégezték illetve kül­földi száműzetésbe kényszerültek, mint a kor­mányzó Kossuth Lajos és a független Magyar- ország második miniszterelnöke Szemere Berta­lan. A szomorú gyászos első október hatodika után hamarosan nemzeti ünneppé lett ez a nap. Nem azért, mert felülről, kormányrendelettel rákényszeritették ezt az ünneplést a nemzetre, hanem azért, mert az egész magyar nép osztat­lan tisztelettel adózott a magyar történelem egyik legragyogóbb szabadságharca hős veze­tőinek és katonáinak. A mai Magyarországon nem nagyon ün­nepük többé ezt a napot. Itt a nyugati világban, sokszor a két ünnepnap közelsége miatt októ­ber 6.-ának a megünneplése együtt történik a modern kor dicsőséges magyar szabadságharcá­ról való megemlékezéssel. Ez is figyelmeztet bennünket arra, hogy az az ügy, amiért Batt- hányi Lajosnak és tizenhárom aradi vértanú­nak a vére hullott, még a huszadik század má­sodik felében is elintézetlen, megvalósításra vár. Akkor az Isten kegyelméből uralkodó min­den oroszok cárjának gyilkos hordái verték le a magyar szabadságharcot és az egész magyar népet néhány áruló “muszkavezető” segítségé­vel, korunkban pedig az istentelenségnek és a hitetlenségnek szörnyű diktatúrája parancsolta hazánk földjére gyilkos bandáit, hogy vérbe- folytsák a magyar szabadság és nemzeti függet­lenség ügyét. Bármennyire egységes is volt a magyar nemzet mindkét szabadságharcunkban, néhány áruló muszkavezető mégis akadt. Októ­ber hatodika erre is figyelmeztet, hogy a honta­lanná lett magyarság nem alkudhat meg azok­kal, akiknek részük volt a szabadság ügyének meggyalázásában. 1956 Október 23 Október huszonharmadika a modern világ- történelem egyik legfontosabb dátuma lett. 2 Megdőlt és semmivé lett a csalatkozhatatlannak hitt kommunista történelem-szemlélet. A ma­gyar munkásság és a magyar ifjúság teljes egye­tértésben kinyilatkoztatta az egész világ szeme előtt, hogy nem kell neki a kommunista rend­szer. Hozzájuk csatlakozott az egész magyar nép: a magyar parasztság milliói és a magyar értelmiség a maga teljes egészében. Azóta sincs többé hitele a kommunista jö­vendő prófétáinak. Azt megdöntötték a magyar szabadságharcosok, akiknek vérehullása nem volt hiábavaló. Először is megmutatták az egész világnak, hogy a kommunista rendszer minden népet a teljes csőd szélére viszi el. Másodszor megmutatták azt, hogy a materiálista társadal­mi nevelés sem tudja kiirtani az emberi lelkek- ből a szabadság iránti vágyat. Harmadszor a magyar szabadságharc néhány dicsőséges nap­ja, amikor egészen felszabadultnak érezte ma­gát az egész ország népe valami olyan eljövendő társadalmat ábrázolt ki, amelyik túlmutat a szocializmuson és kommunizmuson. Illetve egy olyan eljövendő társadalmi rendszer felé mu­tat, amelyben tiszteletben tartják az egyéni sza­badságjogokat és ugyanakkor az egész gazda­sági életben tovább folytatódik a marxista dog­máktól és a kommunista bürokratizmustól megtisztított nemes szociálizmus: tehát való­ban azé lesz a föld aki megműveli és azé lesz a gyár, aki abban dolgozik. Tehát nem egy szük- körü “kizsákmányolóé”, de nem is a minden­ható államé, hanem a dolgozó népé. Bennünket büszkeséggel tölt el ma is an­nak a tudata, hogy a mi kicsiny népünk volt az első, amelyik ezt a nagy történelmi leckét feladta a világ minden népének. Ennek a pro­gramnak hirdetése és vállalása a szabad ma­gyarság elsőrendű kötelessége. 1517 Október 31 Október 31.-én manapság gyakorta együtt­ünnepelnek római katholikus testvéreink is a protestáns egyházakkal. A Második Vatikáni Zsinat óta nem esik több szó “szakadárokról”, hanem a római katholikus egyházban élő ke­resztény testvéreink is pozitívan értékelik a re­formációt, amire szüksége volt a keresztyén Egyháznak és az egész világnak. Az uj idők uj lelkiségének egyik legérdeke­sebb jellemzője az, hogy a megújított római

Next

/
Thumbnails
Contents