Fraternity-Testvériség, 1967 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1967-02-01 / 2. szám
színház előadásának lovas jelentéhez, a Balaton partjára, abba a régi magyar világba, mely azóta lassan, de visszavonhatatlanul uj Antarktiszként süllyedt bele az időbe. Elsüllyedt akkor is, ha a házak, folyók, tájak Ugyanúgy ott vannak, mint azelőtt. Mert az ember változott meg alapvetően. Van még egy értéke ennek a könyvnek sok más úgy nevezett falukutató munkájával szemben. Füry elfogulatlan és becsületes keresztmetszetet ad népünk életéről és gazdasági viszonyairól anélkül, hogy erre törekednék vagy épen azért. A “hivatásos” falukutató azzal a céllal kezdi figyelni és elemezni a falut, hogy az ott lévő visszásságokat leleplezze és rámutasson a nép nyomorára. Ez aztán rendszerint sikerül is neki, olykor a kívántnál is magasabb fokban. Némelyik ilyen fajta irodalmi termék azt a látszatot kelti itteni és óhazai ifjúságunkban, hogy a régi Magyarország néhány jólétben dúskáló nagyur és kilenc millió koldus hazája volt. Füry az iró emlékező leikéből fakadt eseményeket veti papírra szórakoztatás és nem politikai hatáskeltés céljából. Ő is látta a bajokat és helyenként a nyomort, de bemutatja a falusi élet napos oldalát is. A disznótort, a szüreti mulatságot, a versenyevést, az áldomásivást és a szivéhez oly közel álló huszárélet gyönyörűséget, egy szóval az egész életet annak savával-borsával együtt. Elbeszélései ezért hagynak a valóságnak sokkal megfelelőbb benyomást az olvasóban, mint az irányregények. És épen ezért ajánljuk olvasását és terjesztését tagjainknak. * SZABÓ DEZSŐ: “ÉLETEIM”. (Önéletrajz. Budapest. Szépirodalmi Könyvkiadó. 1965. I. kötet 860, II. köt. 616 oldal.) Az amerikai református élet vezetői 1963-ban memorandumot intéztek a magyarországi irodalompolitika irányítóihoz és harminc ismert magyar Íróhoz Szabó Dezső müveinek kiadása ügyében. A memorandum rámutatott arra, hogy az 1945 elején elhunyt nagy regényírónak több mint kétezer oldalnyi élet- és korrajza maradt hátra kéziratban és mindenekelőtt ezt kellene megjelentetni. A memorandum és annak nyomán neves magyar Írók sürgető fellépése eredménynyel járt. A múlt év elején hatalmas két kötetben végre megjelent Szabó Dezső posthumus müve, miután húsz évig kéziratban feküdt. Ezzel a magyar irodalom egy uj, nagy remekművel gazdagodott. (Sajnos a kommunista cenzúra néhány oldalt kihagyott a kéziratból, amelynek három oldala közben el is veszett.) Az önéletrajz nemcsak Szabó Dezső életét és Írói küzdelmeit tárja fel előttünk, hanem az egész kort 1879 és az első világháború között. Regényszerüen is olvasható, mert megelevenedik azoknak az évtizedeknek egész társadalmi és politikai élete úgy, amint mindezt egy nagy iró látta. A református egyház szempontjából külön érdekessége, hogy páratlan emléket állít a kolozsvári református kollégiumnak, amelynek Szabó Dezső tizenkét éven át volt egyik legkiválóbb diákja. De kitárul előttünk az erdélyi magyarság élete is, nemcsak kincses Kolozsvár szépsége, hanem a legátusjárások során az erdélyi és székely falvak népének, egyházainak és értelmiségének is csodálatos, sokszor derűs és néha tragikus ábrázolását kapjuk. Majd a századeleji Budapest, az egyetemi élet, az Eötvös Kollégium vonul el szemünk előtt filmszerűen. Következnek a párisi év, Ady, A NYUGAT és a TÁRSADALMI SZEMLE körének jellemzése. Mindez már nagy irodalomtörténeti értékkel is bir. De csodálatos, hogy az önéletrajz Írója milyen ragyogó humorral és mély látással idézte fel a közelmúlt magyar történelmének sokszáz alakját. Még a kötetekhez bevezetést és jegyzeteket iró kommunista irodalomtörténész, Nagy Péter is kénytelen beismerni: “Szabó Dezső önéletrajza szerzője egyik legszebb, ha ugyan nem legsikerültebb munkája.” Halála előtt Szabó Dezső összes müveinek kiadójogát a református egyházra hagyta. De nővérei hosszas pert folytattak a végrendelet ellen. A bírói döntés a debreceni református kollégiumnak Ítélte oda a kiadói jogokat és reméljük, hogy a 9,300 példányban megjelent mü kiadói honoráriumát a debreceni kollégium meg is kapta. Szabó Dezső egyéb müveinek ügye azonban még mindig nem oldódott meg, * * Jobb ^f^izodctlont <dJácj\ja Irta: Ady Endre Vállalom fél-kimaradásom Minden átkát S kényszeres, tompa énekemet, Mint megcsalt mátkát Küldöm el, hogy szánjatok. Vállalom az én magyar gyászom S azt a vétket, Hogy eljövendő bánásokat Előre élek S jajgatok, hogy ti bíztok. * Csak egy kicsit több bizodalommal Volnék és két karommal Emelném jól a krisztusi keresztet, De lelkem bus és veszteg. Mint ragyogna az én jó magyarságom S tagadnám minden átkom, Minden csúnya Jövő-gondot kivetnék: Csak egy kicsit hihetnék. mert az itt említett két kötetnyi életrajzon kívül a budapesti rezsim Szabó Dezső egyetlen más müvét sem engedi kinyomatni. Ugylátszik újabb akciót kell kezdeni annak érdekében, hogy e nagy magyar iró más müvei is újból napvilágot lássanak. Dr. Kardos T. Béla ‘jJéli Uilág Petőfi Sándor verse Megölte valaki magát, Az hozta ezt a rut időt. Fuj a szél, táncol a tányér A borbélymiihelyek előtt. Hol a boldogság mostanában? Barátságos meleg szobában. A napszámos, a napszámosáé Tüsköt fűrészel és hasit; Daróc pólyában gyermekök A szélvésszel versenyt visit. Hol a boldogság mostanában? Barátságos meleg szobában. Jár nagy léptekkel föl s alá A katona az őrhelyen És számlálgatja lépteit; Kínjában mást mit is tegyen? Hol a boldogság mostanában? Barátságos meleg szobában. A hosszúlábú drótostót Kopott gubáját cepeli; Az orra érett paprika, S hidegtől folynak könnyei. Hol a boldogság mostanában? Barátságos meleg szobában. Barangol a vándorszínész Egy falatul a másikig; Meleg ruhája nincs ugyan, De mindezáltal éhezik. Hol a boldogság mostanában? Barátságos meleg szobában. Hát a cigány? . .. vacog joga A rongyos sátorok alatt; Kopogtat a szél és bemegy, Bár a cigány nem szól: szabad! Hol a boldogság mostanában? Barátságos meleg szobában. Megölte valaki magát, Az hozta ezt a rut időt. Fuj a szél, táncol a tányér A borbélymühelyek előtt. Hol a boldogság mostanában? Barátságos meleg szobában. Ravasz László: GONDOLATOK “A föld a menny gyarmata.” * “A hit nem illúzió, a hit egy maga- sabbrendü világnak a megtapintása.” 8
