Fraternity-Testvériség, 1967 (45. évfolyam, 2-12. szám)

1967-02-01 / 2. szám

sem enxje L *\Ji'ihrél en MAGYAR CSERKÉSZSZÖVETSÉG VEZETŐKÉPZÉS AUSZTRÁLIÁBAN Közel 100 cserkészvezető gyülekezett össze az “Uj Hárshegy”-cserkészparkban az ausztráliai Melbourne közelében, 1967 január 7-14 között, hogy az ausztráliai magyar cserkészet vezetői ellátását bizto­sítsa. A kipróbált vezetői és előadói gárda — Rauch Károly, Tasnády Rudolf, Ká­dár Istvánná, Takách-Tolvay László, Weid­lich Géza, dr. Bőd Péterné akik egyben az ausztráliai magyar cserkészet irányí­tói — sok szeretettel és hozzáértéssel ké­szítette elő Newcastle, Sydney, Mel­bourne, Geelong, Adelaide és Perth ve­zetőjelöltjei számára ezt a vezetőképző lehetőséget. A szervezők eredményességét dicséri az a tény, hogy Ausztrália úgy­szólván valamennyi nagy városának, il­letve magyar településének cserkészveze­tőit összegyűjtötték. A résztvevők lelke­sedéséről pedig az tanúskodik, hogy át­lagban 700 mérföldet (1000 km.) utaz­tak, de a legmesszebbről jövők 2400 mérföldet is megtettek ami 3 napos vonat utat igényelt. Ezt a nagyszabású összejövetelt az ausztráliai magyar cserkészet robbanás­szerű fejlődése tette szükségessé. Három évvel ezelőtt csupán 3 magyar cserkész- csapat működött Ausztráliában, mig ma már 12 cserkészcsapatnak örülhetünk. Ezek a számok egyben azt is bizonyít­ják, hogy lehet — sőt érdemes magyar ifjúsági munkát végezni külföldi magyar életünkben. Az ausztráliai magyar cser­készet előb említett hatalmas lendületű fejlődése tette szükségessé 20 uj cser­késztiszt és 30 uj segédtiszt kiképzését az újonnan alakult csapatok számára. Tekintve, hogy a kiképzésben vala­mennyi csapatparancsnok részt vett és mert a Magyar Cserkész Szövetség kü­lönös gonddal őrködik vezetőképzésének egységességén, — erre az alkalomra a Szövetség Északamerikában székelő köz­pontjából Bodnár Gábor ügyvezető elnök személyesen jött el Ausztráliába, hogy a kiképzés menetét irányítsa és hogy a közel 100 vezetővel megbeszéléseket foly­tasson. A magyar életünkben oly gyakran elő­forduló közönyösséget megcáfolva ez az összejövetel két szép példáját adta a magyar összefogásnak és áldozatkézség­nek. A hatalmas költségeket a résztvevők arányosan megosztották egymás között, igy lehetővé vált, hogy a sok ezer kilo­méterre lakó nyugatausztráliai vezetők és jelöltek is résztvehettek ezen a táboron. Az egyéni áldozatvállalás kimagasló példáját adta Bakács Lajos melbourne-i öregcserkész és felesége, akik birtokuk­ból cserkészparkot hasítottak ki az ausz­tráliai magyar cserkész vezetőképzés szá­mára és már évek óta komoly anyagi támogatással segítik elő a magyar cser­készet fejlődését. A Magyar Cserkész Szövetség irányí­tói szerint jelen pillanatban az igen elszigetelt és magányosan működő Ausz­tráliád magyar cserkészet a legaktívabb és ütőképesebb a szabad magyar cser­készek nagy táborában. (M. Cs. Sz. Tájékoztató) KÁLLAY MIKLÓS Január 14-én hosszú szenvedés után az emigráció köztiszteletben álló ősz vezére visszaadta lelkét Teremtőjének, Aki törté­nelmünk legválságosabb éveiben redelte őt népünk vezetésére. A Nagykállói Kállay család, melynek sarjaként született 1887 január 23-án, az Árpádokig vezeti vissza eredetét. Egye­temi tanulmányait Budapesten, Genfben, Drezdában és Párizsban végezte. Ősei hagyományait követve közszolgálatba lé­pett. Tehetsége és nemzethüsége a leg­magasabb közéleti méltóságig vitte fel. 1922-ben Szabolcs és Ung főispánjává nevezték ki, 1928-ban országgyűlési kép­viselővé választották, 1929-ben kereske­delemügyi államtitkár lett, 1932 és 1935 között pedig a földművelésügyi tárcát viselte. Az ő minisztersége alatt épültek az első nagyobb méretű öntöző csatornák, melynek eredményeképen agrár termelé­kenységünk ugrásszerűen emelkedett fel. Kállay Miklós emberfeletti feladatra vállalkozott, amikor 1942-ben a Bárdossy kormány bukása után a kormányzó fel­kérésére uj kabinetet alakított. A remény­telennek látszó háború közepén két fé­lelmetes diktatúra halálos szorításában vergődő nemzetnek lett miniszterelnöke egy olyan időpontban, amikor a belső meghasonlás osztotta meg a magyarság sorait. Minden diplomáciai ügyességét latba vetve próbálta átvészelni a háborús éveket s elfogadható jövőt biztosítani Magyarország számára. Annyit teljesített a német követelések­ből, amennyi feltétlenül szükségesnek lát­szott a ország megszállásának elkerülésé­hez, egyidejűleg titkos tárgyalásokat kez­dett a nyugati hatalmakkal Törökország­ban és Svájzban. Ennek volt köszönhető, hogy az ország egész 1944 március 19-ig, a német megszállásig, elkerülte a nyu­gati hatalmak tömegbombázásait. Nem az ő hibája, hogy a hintapolitika, amit gú­nyosan “Kállaykettős”-nek neveztek, nem érte el a célját. A nyugati hatalmak Magyarországot a többi keleteurópai né­pekkel együtt döbbenetes rövidlátással kiárusították Moszkvának. A német titkos rendőrség pedig tudomást szerzett a kü­lönbékére irányuló tárgyalásokról s rész­ben ezzel az ürüggyel zúdította Hitler páncélosait 1944 tavaszán hazánkra. Kállay először a semleges török követ­ségen kapott menedéket, de onnan kijő­ve, elfogták s előbb Mauthausenbe, majd Dachauba hurcolták az ország számos más vezetőjével együtt, hónán csak az amerikai csapatok bevonulása után sza­badult ki. Kállay ismerte a kommunizmus rák­fenéjét s annak semmiféle fajtájával nem kívánt együttműködni. 1945 után előbb Olaszországban tevékenykedett, majd átjött New Yorkba, hol a Magyar Bizottmány tagjaként vetette latba min­den tudását és összeköttetését népe fel­szabadítására. “Hungarian Premier” cí­men irt könyve a politikai emigráció egyik legjelesebb alkotása.. Kállay Miklós halálával a világbolse- vizmus ellen folytatott küzdelmünk egyik leggyakorlottabb és leghűségesebb harco­sát veszítettük el. Példamutató emléke velünk marad. (Eszenyi) FÁBIÁN BÉLA Hetvennyolc éves korában tragikus hir­telenséggel halt meg Puerto Ricoban. Tanulmányait két doktorátussal koro­názta meg, a Wheeling-i Egyetem disz- doktorátussal tüntette ki. Az első világ­háború arany vitézségi érmes tartalékos tisztje, 1915-18 között orosz hadifogoly. Tábori újságjában bátran kiáll a fog­lyokat megmételyezni szándékozó kom­munista maszlag ellen. 1919-ben Kun Béla elfogatja s halálra Ítélteti. A kivég­zéstől csak a kommunizmus bukása menti meg. 1922-39-ig országgyűlési képviselő, a Független Demokrata Párt elnöke, aki elveiért és üldözött zsidó testvéreiért bát­ran kiállt a legmegpróbálóbb időkben. A német megszállás után Mauthausenbe került. Kiszabadulása után hihetetlen energiá­val veszi fel a harcot a kommunizmus ellen az Egyesült Államokban és a világ minden pontján, ahová eljut. A rabru­hában tüntető Fábián Béla, korábban elhunyt feleségével együtt a világbolse- vizmus elleni meg nem alkuvó harc szim­bólumává nőtt. Mint a Magyar Politikai Foglyok Szövetségének elnöke minden fórumot megmozgatott annak a közel százezer testvérünknek a kiszabadítására, akik még mindig be vannak börtönözve Magyarországon vagy kényszermunkatá­borokban szenvednek Oroszországban. Mély Isten hite, hazája felszabadulásá­ba vetett bizodalma s a magyarságért dobogó becsületes szive fog hiányozni épen most, amikor sorainkban fogyatkoz­nak az elvekért bátran kiállók s megje­lentek a “józan hidépitő” politikusok. Legmagyarabb zsidó testvérünket vesz­tettük el benne. Nyugodjék békében! (Folytatása a következő oldalon) —> 6

Next

/
Thumbnails
Contents