Fraternity-Testvériség, 1966 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1966-02-01 / 2. szám
8 TESTVÉRISÉG KÉT M AGYAR SZONETT I. Apácai Cseri János . . . Duruzsolva nem szólhatok terólad, ki az értelem szavát éltetted. S mégis megrezdül hangom, lelked nógat kultúrát vallott konok életed. Cifraság nélkül magyar tájon az ész ítéletével mondtál véleményt. Mig nyeregbe ült a buskomor vitéz, te gyűjtögettél tudományos tényt. Porral belepett avagy sártól terhes utón, tiborcok közt el nem fakult tudásod színe s igéd nem halkult. Rád kiáltott a gőgös s mindig nyertes, csuda, hogy végül meg nem fojtott ő, az akaratott rúttá ösztönző. II. Körösi Csorna Sándor . . . Dardzsiling felett a hold skarlátvörös lánggal hullatja fényét egy sirdombra. Messzi Erdélyben eszmélsz-e rá Kőrös, mig kérdem, méla árny hull homlokomra. E bolygón mért is bolyong képzeletem távol keletre, könnyem mért is pereg a magyar álmok tájára, felettem sugárzó az ég, a csillagos sereg. Repülőgépen szállók, égkaparók alattam s gyárak s villanyékes utak, ó lélek, amely érthetetlen kutat. Ó felfoghatlan sebek, magányt marók, a géplármában szivem vadul dobog és Dardzsilingre s Kőrösre gondolok. REMÉNYI JÓZSEF
