Fraternity-Testvériség, 1966 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1966-02-01 / 2. szám
4 TESTVÉRISÉG csak a múltban és a jelenben gyakoroljuk és nyújtjuk, hanem a jövőben is gyakorolni és nyújtani kívánjuk egyházainknak, egyházaink tagjainak, ifjúságunknak, betegeknek — és elesett öregeinknek. A jubileumi esztendőben annyit kérünk egyházainktól, a lelkészektől, presbiterektől, ifjainktól, hogy nyújtsanak segítő kezet, hogy a mi testvérsegitő Egyesületünket, ezt a mi közös örökségünket és kincsünket még nagyobbá, erősebbé, hatalmasabbá tehessük, uj tagokkal gyarapitsuk, hogy nagy feladatunkat, céljainkat megvalósíthassuk s testvérsegitő szeretet szolgálatunkat a jövőben még intenzivebben gyakorolhassuk. Egy amerikai magyar történetiró (Kende Géza) azt Írja Egyesületünkről 1921-ben: “Nincs még egyesülete az amerikai magyarságnak, amelynek nemcsak vezetői, de tagjai is annyi önzetlen lelkesedéssel, fáradhatatlan buzgalommal és jó kedvvel dolgoznának a testület megerősítése érdekében, mint a Református Egyesület. Minden tag agitátornak csapott fel, u.j tagokat szerzett és az uj tagokat testvéri szeretettel ölelte magához a testület.” Ez lenne a mi legdrágább jubileumi ajándékunk, ha a 70 éves jubileumi esztendőben minden tagunk agitátornak csapna fel és uj tagokat szerezne Egyesületünkbe. Jubileumi felhívásomat zárom az 1901-es clevelandi konvenciónak a kérésével, hogy: “Egyesületünk minden egyes tagját hassa át a soha el nem múló igaz szeretetnek, meleg ragaszkodásnak szent tüze nemes és szent célt szolgáló Egyesületünk iránt, mert csak igy fejleszthetjük azt, igy tehetjük naggyá. — Nem elég csak mondani: szeretem, ragaszkodom Egyesületemhez, szeretem, tisztelem annak tagjait, hanem e szeretetnek, ragaszkodásnak tettekben is meg kell nyilvánulnia.” EZ A MI JUBILEUMI KÉRÉSÜNK IS EGYESÜLETÜNK TAGJAIHOZ! Dr. Béky Zoltán elnök “Áldjad én lelkem az Urat és egész bensőm az Ó szent nevét. — Áldjad én lelkem az Urat és el ne feledkezzél semmi jótéte ményérÖ1 • ' •” (Zsolt. 103:1-2.)
