Fraternity-Testvériség, 1966 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1966-12-01 / 12. szám
TESTVÉRISÉG 17 DR. FERENCZI ISTVÁN 1966 november 27-én hosszú, kínos szenvedés után visszaadta lelkét Teremtőjének. Az erdélyi Zalatna szülöttje volt. Iskoláit a református kollégiumban kezdte és a kolozsvári egyetem “királygyürüvel” kitüntetett doktoraként indult el hosszú tudományos működésének magasba Ívelő pályáján. Először a kolozsvári egyetemen geológia tanára lett, majd Erdély elszakitása után a debreceni egyetem hívta meg, ahol egy ideig a filozófiai fakultás dékáni tisztét is betöltötte. Néhány évig Szegeden is tanított. Kutató munkájának eredményét közel nyolcvan tudományos munka és dolgozat örökíti meg. 1945-ben hazánkat elözönlő bolsevista erők atrocitásai elől a már koros professzor is menekülni volt kénytelen. Évekig osztotta meg a DP táborok keserves szenvedéseit hűséges feleségével. 1951-ben sikerült az Egyesült Államokba vándorolniok, ahol az angol nyelv tudásának hiányában az európai hirü geológusnak az egyik amerikai egyetem katedrája helyett, a pedellus seprőjével kellett mindennapi szűkös kenyerét megszolgálnia. Dr. Ferenczi István azonban Istenbe vetett rendíthetetlen hittel és egy modern Jób türelmével zokszó nélkül tűrte el a fizikai szenvedések és lelki gyötrelmek évekig tartó sorozatát, mig megelégelte azokat az Úristen és ismét felemelte megaláztatásából. Előbb a virginiai egyetemen végzett kutató munkát, majd a washingtoni katonai földtani intézetbe került 1965-ben bekövetkezett nyugalomba vonulásáig. Magas kora miatt már nem lehetett tagja Egyesületünknek, de Ligonierban végzett földtani kutatásával és Bethlen Otthonunk nagylelkű támogatásával kiérdemelte, hogy gyönyörű uj épületünk falán elhelyezett táblán bronz-betükkel örökítsük meg nevét. Két magyar egyetemi nemzedék és az emigráció nagy tanítójának emlékét kegyelettel őrizzük szivünkben. ESZENYI LÁSZLÓ
