Fraternity-Testvériség, 1966 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1966-10-01 / 10. szám
TESTVÉRISÉG 11 Nyolcszáz magyar cserkész vert ott tábort, s tett bizonyságot arról, hogy Amerikában és Kanadában, sőt az egész világon van magyar ifjúság. Életerős és hűséges. Magyar szó és magyar nóta kélt az ajkakon. Magyar volt az még akkor is, ha angol szó keveredett bele olykor. Magyar volt, mert a magyar ifjúság száján kélt és szivéből jött. Az árvalányhajas sapkával fedett ifjú fők, mosolygó magyar fiú és leányarcok bizonyságot tettek arról, hogy reménykedhetünk a magyar jövőben. Mert van magyar jövő az emigrációban is. Ha másutt nem, a magyar cserkész szivekben. Ha a Cromwell Road-i iskolába betért magyar gyermek, “mint magyar onnan ki nem jön soha”, én boldogan vallhatom, hogy a magyar cserkésztáborban résztvett gyermek még öntuda- tosabb magyarként tért haza. Élmény volt az a kilenc nap mindenkinek. A cserkész alapossággal előkészített tábor a vezetők munkáját dicséri. Nem volt könnyű dolguk. Tudom, sokat fáradoztak, de fáradságuk méltó jutalma volt a felsorakozott 800 magyar cserkész. Mint a tábor protestáns lelkészének alkalmam volt sok mindent megnézni. A legkisebb lányok Emese altábora csupa báj és szépség volt. Dombfalva és Völgyfalva utjain mosol}7 ült a kicsi arcokon. A nagyobb leánycserkészek altáborait is csiny és szépség j ellemezte. résztvevőinek sorakozója T
