Fraternity-Testvériség, 1966 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1966-10-01 / 10. szám
2 TESTVÉRISÉG Összefoglalva, a reformáció áldása abban rejlik, hogy közvetlen összeköttetést létesített Isten és mi közöttünk emberek között; hogy bepillantanunk engedett az Ö örök tanácsába és részt adott abból a méltóságból, amely az O választottait illeti; és felmagasztalt — Magához emelt abban a megalázkodásunkban, mellyel dicsőségének trónja előtt leborulunk. Ez a felemeltetés az a hegycsúcs, amelynél magasabbra az Istennel való viszonyában ember nem juthat. Ezért adunk hálát évről évre és ma is Istennek drága ajándékáért — a reformációért, amely a mai súlyos történelmi időket élő világunkban is, az éjszaka sötétjét áttörő, útmutató fénysugár lehet, Isten ujja, ha elfogadjuk és élünk annak áldásaival. KECSKÉMÉTHY JÓZSEF A KÖVEK PRÉDIKÁLNAK “Mondom nektek, hogyha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.” (Lukács 19:40.) Mi a kövek vagyunk, hidegek, kemények, De a pillérei hitnek és reménynek. Törvényünk, hogy idők országútján álljunk, Mikor minden hallgat, némán prédikáljunk. Mi vagyunk a hajlék, a rend és a béke, Menekülők, bénák, fázok menedéke. Mi vagyunk a határ, világok csontváza, Belőlünk lesz az ut, meg az Istenháza. Világrontó árnak mi emelünk gátat, Partjaink ölében az óceán vágtat. Rendeltetés vagyunk, bennünk az erő ez — Széthulló porunkból nagy termő mező lesz. Mélységből magasba mi vagyunk a lépcső, Mi vagyunk a bástya, márvány és az ékkő; Velünk zengő vihar, tenger vívnak harcot — Belőlünk az Isten farag Krisztus-arcot! VECSERY JANOS
