Fraternity-Testvériség, 1966 (44. évfolyam, 1-12. szám)

1966-08-01 / 8-9. szám

AZ ESEMÉNYEK TÜKRÉBEN

KECSKEMÉTHY JÓZSEF:

LIGONIERI ORSZÁGOS GYŰLÉSEINK

Az amerikai magyar református egyházi életnek, mint az egyetemes egyházi és társadalmi életnek is, mindig oszlopos támaszai és erősségei voltak az egyházak lelkipásztorai és a velük együttszolgáló, jóban és rosszban kitartó presbitériumok. Mint ahogy a választott lelkészek és presbiterek hitén, hűségén és áldozatán keresztül épült és fejlődött mindig az “Egyetlen Fundamentumra” alapozott egyház, épen úgy az “istenes emberek” bölcs irányításán keresztül működnek és intézkednek ma is az egyházközségek, az egyházi és társadalmi intézmények, igy a mi Amerikai Magyar Református Egyesületünk is.

Amerikai magyar református életünk lelkészi és presiteri-vezetőit az Egyesület választottaival együtt már évtizedek óta országos gyűlésre hozza össze a közös magyar sors, a közös érdekek szolgálata, a közös felekezeti, egyesületi és testvérsegitési problémák, a magyar és református álmok és tervek egész tömege. A közös magyar és református sors gyermekeit, múltúnk, jelenünk és jövőnk sáfárait Isten évről-évre azon a helyen gyűjti össze, amely közös magyar és református kincsünk: Az Amerikai Magyar Református Egyesület Ligonier-i Bethlen Otthonában.

Ott, ahol a közös hit, az egymásért, de különösen hitünk cselédeiért megnyilvánuló szeretet és áldozatkészség az elmúlt 45 év alatt csodákat müveit . . . Ott, ahol az árvák és elesett öregek közös istápolása és a testvéri szeretet önzetlen gyakorlása és szivünk testvéri érzései mindig jobban egy nevezőre hoztak és szorosabban összetartottak bennünket különböző táborokban élő magyar reformátusokat, mint a már hosszú évtizedeken át délibábként kergetett “szervi egység”, amely egyre tova- tünőbb álommá vált életünkben és közös törekvéseinkben is. S ha megkérdezzük, hogy a különböző utakon és módokon keresztül megpróbált “szervi egység” miért vált egyre tovatünőbb álommá, az őszinte felelet csak ez lehet: azért, mert egységtörekvéseinkből mindeddig hiányzott az a lelkűiét, amely kezdetben egyházainkat megteremtette, templomainkat Isten dicsőítésére felépítette, a Ligonier-i Mórián csodákat müveit és amely az amerikai magyar református testvérsegités szolgálatába Egyesületünket is megalapította, naggyá, közös kincsünkké tette s immár 70 esztendőn keresztül a többi drága értékeinkkel együtt meg is tartotta. Ez a hinni, szeretni, alkotni és segíteni kész lelkűiét kellett volna az egység kereséshez eddig és ezután is csak ez a lelkűiét lehet az, amely életünket megszépíti, közös problémáinkat megoldja, álmainkat valóra váltja, gyülekezeteink és Egyesületünk jövőjét és továbbfejlődését biztosíthatja.

Isten évről-évre és az idei szeptember első hetében is ennek a léleknek a vételére és ennek a lelkületnek a kinyilvánítására hívja országgyűlésre az ő amerikai és kanadai magyar református népének, egyházainak és intézményeinek lelkészi és presbiteri vezetőit. A lelkészi,