Fraternity-Testvériség, 1966 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1966-08-01 / 8-9. szám
6 TESTVÉRISÉG egyházi és más közösségi célokra. Az utóbbi évek átlaga $35-40,000 között mozgott, de adományaink egy évi összege meghaladta a $60,00ö-t is a Bethlen Otthon továbbépítésének idején. Anyagi erőnkhöz mérten páratlanul áll ez a teljesítmény a hasonló intézmények sorában. E rövid eszmefuttatásnak azonban nem a múltról való számadás az elsődleges célja, hanem a jövő testvérsegitő munka anyagi lehetőségeinek kutatása. Azt irtuk, hogy testvérsegitő célokra csak az üzleti haszon fordítható. A józanul megállapított haszon összege adja meg tehát az ilyen irányú munkának a költségkeretét. — Mivel számolhatunk e téren a jövőben? A fraternális egyesületek két fő jövedelmi forrása: a meglévő vagyonuk kamata és a tagdijak. Vagyonunk eddigi növekedése olyan arányú, hogy azt csak dologi kiadásaink drasztikus levágásával lehetne fokozni. A drágulási folyamat mellett erre aligha kerül sor. Átlagos kamatjövedelmünk (4.46%) első helyen áll az ország összes hasonló jellegű intézménye között. További szerencsés befektetési politika és a gazdasági életünket árnyékként kisérő infláció eredményeképen e tekintetben további javulás elképzelhető ugyan, de igy szerzett kamatjövedelmünk többletét nagyrészt lemorzsolja a vásárló érték állandó csökkenése; a közcélok szolgálatába állítható alap növekedésével befektetési jövedelmünk révén tehát nem számolhatunk. Tagdíj bevételünk évről-évre emelkedik ugyan, de az emelkedés százaléka fokozatosan csökken. E forrásból származó jövedelmünk lényeges emelkedését csakis fizető tagjaink számának ugrásszerű növekedésétől remélhetnénk, aminek lehetséges módjára később mutatunk rá. Szervező gárdánk eredménye ugyanis felette áll a hasonló intézmények teljesítményeinek és tőlük helyzetünk alapvető változása nélkül aligha remélhetünk többet abban a gyilkos versenyben, melyet más biztositó társaságok és egyesületek képviselőivel folytatnak minden egyes tagért, minden uj kötvényért. Anyagi lehetőségeink jövendő alakulásának tárgyalásánál nem feledkezhetünk meg a dijvisszatérítés, vagy amint általában nevezni szokták, “dividend” kérdéséről. Ezzel kapcsolatosan két különböző felfogás alakult ki. A klasszikus fraternális gondolkozás szerint testvérsegitő feladatokra kell felhasználni minden fillért, mely a tagok kötvényeinek biztonságán felül marad. E nézet hivei szerint a közösen végzett munka gyümölcse nagyobb lelki elégtétel az évente felvehető néhány dolláros dividendnél. Ezzel szemben áll az a tábor, mely a fraternális egyesületek tagsága részére ugyanolyan juttatásokat követel, mint aminőt bármelyik másik kereskedelmi biztositó vállalattól élveznének, tehát kötvényeik teljes biztonságán felül évi díjvisszatérítésben való részesedés, és csak az igy fennmaradó összeget kívánják testvérsegitő célokra fordítani. Tekintettel arra, hogy a “dividend” Ígéretét hatásos propaganda eszköznek is tartják, a legtöbb fraternális intézménynél a dijvisszafizetés hivei kerültek túlsúlyba. Eggyel tökéletesen tisztában kell lenni minden tagnak: divi- dendet ugyanabból az alapból veszik, mint amiből a testvérsegitési munka részesül. Nem lehet dividendet fizetni a közösségi szolgálat változatlan ellátása mellett.
