Fraternity-Testvériség, 1966 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1966-06-01 / 6-7. szám
AZ ESEMÉNYEK TÜKRÉBEN DR. BÉKY ZOLTÁN: JULIUS 4. Mire e sorok napvilágot látnak, valószínűleg túl leszünk a nemzet legnagyobb ünnepén, julius 4-én, a nemzeti önállóság, függetlenség és szabadság kivívásának nagy napján. Az ünnep mögöttünk lesz, káprázatos tűzi játékaival, parádés felvonulásaival, hatalmas szónoklataival és várható félezer halottjával. Mégis úgy érezzük, hogy meg kell emlékezni róla, különösen ezekben az egész nemzeti létünkre annyira válságos időkben, amikor a legszentebb nemzeti eszméink forognak kockán; amikor a szabadság szabadossággá fajult; amikor a haza-szeretet és Hazához való hűség szent eszméit a szemünk előtt csúfolják meg, a csillag-sávos lobogót a sárba tiporják s helyette az ellenség, a kommunista Észak Vietnam zászlóját lobogtatják a Fehér Ház előtt a hazaárulásnak minden ismérvét kimerítő tébolyult tömegek. Amikor szakállas beatnikek sorozó cédulákat égetnek el: a nemzeti erkölcsnek és becsületnek, a Hazához való hűségnek oly mélyre süllyedése ez, amihez hasonló ennek a nagy nemzetnek a történelmében még sohasem volt tapasztalható. A római világbirodalom nem kívülről omlott össze, hanem belülről, amikor megromlott az erkölcs, amikor a nemzet legszentebb eszméit csúfolták meg és a birodalom “sasos” lobogóit engedték a sárba taposni. Sajnos a legmagasabb fórumokon is ülnek vezetőállásban lévő egyének, akik ezt elnézik s “szabadsággal” magyarázzák, sőt indokolják az imádságnak az iskolákból való kitiltását, a sorozó cédulák égetését. A legjobb utón haladunk a belülről való felbomlás és összeomlás felé! 1776-ban százezrek haltak meg ennek az országnak szabadságáért, önállóságáért és függetlenségéért. Ennek az országnak alkotmányát a Bibliára, a legszentebb princípiumokra fektették az alapítók: “This Nation under God.” A Függetlenségi Nyilatkozat-ban benne vannak ezek az örök princípiumok: Hit a Teremtő Istenben, halálig való hűség a Hazához, a morális rend, a tiszta erkölcs, “mely ha elvész Róma megdől s rabigába görnyed.” Szabadság, egyenlőség a törvény előtt, az egyén méltósága, stb. Istenhez, Hazához, ezekhez az örök eszmékhez való hűség tette naggyá ezt a nemzetet. Ezekért haltak meg háborúk során fiaink milliói. Ezekért harcolnak fiaink százezrei Vietnamban a történelem legszörnyübb zsarnokával szemben. Pusztulnak ezrével, hogy nekünk szabadságunk legyen s ezzel az ő számukra is vérrel szerzett szabadsággal élnek vissza ma. Vájjon gondoltak-e ezek a lelkes tüntetők arra, hogyha bárki is megpróbálna a kormány politikája ellen tünteni, a sarló és kalapácsos lobogó helyett csillag-sávos lobogót lengetni a Kremlin előtt, mi lenne a sorsa egészen rövid időn belől?! Hol voltak ezek a tüntetők, kártyát égető gyász vitézek 1956-ban, amikor a magyarság legszentebb szabadságharcát vérbe tiporták. Amikor a magyarság szine-javát válogatás nélkül, ártatlan gyermekeket, anyákat, öregeket hurcoltak el, s ezreket vertek világgá!
