Fraternity-Testvériség, 1966 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1966-06-01 / 6-7. szám
10 TESTVÉRISÉG Fél-istenekhez hasonló hősiességgel küzdöttek a szabadságért, alkotmányért . . . harcoltak a törvény előtt való egyenlőségért ... ön- kormányzatért. Ezek voltak annak a függetlenségi nyilatkozatnak alapelvei, amelyekért Kossuth és követői küzdöttek és meghaltak. Vájjon kételkednek-e abban, hogy a nagy Kossuthnak Magyarország Washingtonjának gyermekei a szabadság szerető és hűséges polgári erényeknek ugyanazon érzéseit táplálják keblükben? Uraim, a magyarok azért vannak itt, mert éppen úgy mint mi, az amerikai eszméket és intézményeket az édes anyjuk térdén tanulták megismeri Magyarország Washingtonjainak, Franklinjainak, Hancockjainak élettörténetéből, mint Kossuth, ők is azért jöttek ide, mert tűrhetetlenebb zsarnokságot kellett elviselniük, mint amilyen bennünket sanyargatott akkor, amikor az amerikai szabadságharc kitört és a Köztársaság megszületett. Nagyjaik nevét összehasonlitom a mi nagyjainkkal, mert a küzdelem a nagyság szülőanyja s ez tesz bennünket vérrokonokká. Igen, Elnök Ur, a magyarok egy olyan nemzet fiai, amely nemzet sohasem kapta meg hősiességének a jutalmát. Egy olyan nemzet gyermekei, amely nemzet tudja, hogy hogyan kell szeretni a szabadságot, s hogyan kell méltósággal megtölteni az államéletet. Büszke leszármazottakkal fogják benépesíteni a jövőt. Elnök Ur! Szivükben ezzel az érzésekkel bizonyára áldani fogják azt a hazát is, amely az igazi szabadságban uj életet ad nekik. Kérem a Ház előtt fekvő javaslat megszavazását.” (Vasváry Ödön fordítása.) A Kongresszus a nagyszerű beszéd hatása alatt csaknem egyhangúlag szavazta meg Egyesületünk Charterét. Egyesületünk Kongresszus-i Chartere az egész amerikai magyarság egyik legfontosabb történelmi okmánya lett, melyről Kende Géza az “Amerikai Magyarság Története” cimü müvében méltóan igy ir: “Ezzel a Kongresszus-i Charterrel a Református Egyesület bevonul az Egyesült Államok történetébe. A washingtoni törvénytárban őriznek egy olyan okmányt, amely évszázadokra is hirdetni fogja, hogy 1907 február 4-én, amikor Theodore Roosevelt volt az Egyesült Államok elnöke és Elihu Root a külügyminisztere, egy magyar testület működésének engedélyezése ügyében Amerika Szenátusa és Képviselőháza közös elhatározással külön törvényt hozott.” A Charter bekezdő szavai magyar fordításban igy hangzik: “Az Egyesült Államok Szenátusa és Képviselőháza a Kongresszusban összeülvén elhatározza, hogy Molnár István, Papp István, Tóth József Ohio Államból, Borsos István, Tomcsányi József, Kalassay Sándor Pennsylvania Államból, Madarassy Tamás Indiana Államból, Bandré György Connecticut Államból, mint az Amerikai Magyar Református Egyesület
