Fraternity-Testvériség, 1966 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1966-06-01 / 6-7. szám
6 TESTVÉRISÉG CLEVELANDI KÖZGYŰLÉS — 1901 A clevelandi Közgyűlés 1901-ben már egy jobb jövő reménységében ül össze. A bizalom megszilárdult és a rend helyre állott. “Az Egyesület zászlója — jelenti Mokcsay Béla jegyző — ismét magasan és büszkén leng. örömmel és szeretettel tekint arra minden igaz magyar úgy itt, mint túl az óceánon, akinek kebelében igaz magyar szív dobog, akinek lelkét irigység, a vallási féltékenység meg nem mételyezte.” Csutoros Elek elnök hangsúlyozza, hogy az Egyesület a nagy nehézségeken és próbákon keresztül ment s a békés fejlődés utján elindult. Ennek a Közgyűlésnek a hivatása, hogy az Egyesület teljes felvirágo- zását és előhaladását sikeresen biztosítsa. Hogy az Egyesület valóban elindult a fejlődés utján bizonyítja, hogy az előző évi 776 taglétszám 884-re növekedett, s vagyoni állapota $626.53-ról $l,197.85-re emelkedett. A gyűlés a haláleseti segélyt $300.00-ról a tagszaporulat arányában (500 tag után $300.00, 1,100 tag után $600.00) $600.00-ig emelte fel, s a temetési segélyt $50.00-ban állapította meg. Bizony, ha erre a kezdetleges rendszerre gondolunk és figyelembe vesszük Egyesületünk mai modern biztosítási rendszerét és formáit, $50,000.00-ig terjedő különböző változatú kötvényeit, 14 millió dolláros vagyonát, akkor hálásak lehetünk a mi kegyelmes Istenünk iránt, hogy az egyszerű kezdetből, ide engedte fejlődni Egyesületünket. Ez a gyűlés veti fel több mint félévszázaddal ezelőtt a diák-segély gondolatát, igaz, hogy egyelőre csak a “magyar nyelvben legtöbb sikert elért gyermekek megjutalmazásáról” van szó. Ugyancsak ez a gyűlés foglalkozik “az egy év alatt legtöbb tagot szerzők megjutalmazásával” is. (A mai commissiós rendszer kezdetleges formája.) A Közgyűlés a Vezértestület tagjaivá a következőket választja meg: elnök: Csutoros Elek; alelnök: Molnár József; jegyző: Kováchy M. István; pénztárnok: Tomcsányi József; ellenőr: Papp István; a számvizsgáló bizottság tagjai: Mártha József, Tóth József, Mák Sándor. A clevelandi Közgyűlés egy felhívással fordul az Egyesület tagságához, melyet klasszikus szépsége és ma is aktuális volta miatt teljes egészében örökítünk meg, s 70 éves jubileumunkon imádságos lélekkel a mi kérésünk se lehet más Egyesületünk tagjaihoz, mint ez: "Egyesületünk minden egyes tagját hassa át a soha el nem múló igaz szeretetnek, meleg ragaszkodásnak szent tüze, nemes és szent célt szolgáló Egyesületünk iránt, mert csak igy fejleszthetjük azt, igy tehetjük naggyá. Nem elég csak mondani: szeretem, ragaszkodom Egyesületemhez, szeretem, tisztelem annak tagjait, hanem e szeretetnek, ragaszkodásnak tettekben is meg kell nyilvánulni. De Egyesületünk mellett szeretnünk kell egyházunkat, hitünket, vallásunkat is. Nem elég csak mondanunk, hogy református, kálvinista vagyok, hanem kálvinistaságunkat ki kell mutatnunk azzal is, hogy az Urnák Házát minden alkalmat megragadva felkeressük, a gyülekezetben, a közénekben, közimában bocsássuk fel hálaadásunkat Atyánkhoz, Istenünkhöz. Tudjuk, hogy egyházunk önmagától fenn nem állhat, kiadásaihoz, szükségletei fedezéséhez tehetségünk szerint hozzájáruljunk. És csak akkor, ha ezt cselekesszük, vagyunk igaz reformátusok, igaz kálvinisták."
