Fraternity-Testvériség, 1966 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1966-05-01 / 5. szám
2 TESTVÉRISÉG NINCS HOVÁ... Nincs már vágyódni hová. Nincs, nincs haza. Csak drága tájak vannak, dombok, vizek, Meghitt utcák, s ó, szent romok halmaza! S pár bus barát, ember, kikben még hiszek, Kiket nem perditettek táncra fürge Forgószelek. Itt káprázatos, karcsú üvegházak, Kúsznak égig, uj gótikus csodák, Itt is tárulnak gyönyörű tájak, Vad szépségű őserdők, kék tavak A várost szelíden ölelik át. Szép a természet, lia szelíd, ha vad, O, szép a világ! Milyen hatalmas törzsű, ősi fák Lombja mered itt izmosán égnek! S azalea-bokrok és magnóliák Mily finom pompában virágzanak! S nekem a poros kis ákáci fák Hiányzanak? Ujjongva zengi himnuszát a tavasz, Du s virágjával minden eltelik. Ni, még muskátli is megterem itt! Ez csillagos verbéna! És mégsem az. Margaréta, pipacs! És mégsem az. Lám, tulipán meg pitypang! És mégsem az. Pompázatos, tökéletes tavasz. De nem az! Nem az! BÁRDOS ARTÚR
