Fraternity-Testvériség, 1965 (43. évfolyam, 1-12. szám)
1965-03-01 / 3. szám
TESTVÉRISÉG 5 kedvesnővérke jóvoltából kaptam egy-egy csomag képesuj ságot -— azokat böngészgettem reggeltől estig. Egyik újságban, a “Ki levelezne velünk . . . ? ■— rovatban, többek között, egy pársoros hirdetésre lettem figyelmes. Aszongya: “Fiatal, vidámkedélyü, ismeretségnélküli tiszt szeretne levelezni, hasonlóan vidámkedélyü, intelligens urileánnyal! Ha csinos is az illető, annál j óbb! Karácsonyra szabadságra megyek. — Választ: K. J. főhadnagy, táboriposta: 113/321-re kérek.” Táboriposta 113/321? Hm! Ez az én századom táboriposta száma volt! Szóval Jenőke “vidámkedélyü, csinos, intelligens urileányt” keres levelezőpartnernek, ahelyett, hogy a századparancsnoki teendőket látná el a távollétemben! Na megállj, te liliomtiporgató! Belenéztem a zsebtükörbe. Egy vidámkedélyü, végtelenül csinos, roppant intelligens arc mosolygott vissza rám, hogy teljesen objektiv legyek. Nem mondom, volt egy apró, szinte szóra sem érdemes hibám: nem voltam kimondottan “urileány”, dehát egyiknek ez a hibája, másiknak az. Lehet, hogy mások uri- leányok, de se nem csinosak, se nem intelligensek és még ráadásul nem is vidámkedélyüek. Haja), hány mogorva urileánnyal találkoztam már az én életemben . . . Nem sokat haboztam. Tollat, tintát, levélpapírt kértem a nővérkétől és szép gyöngybetükkel megválaszoltam a hirdetést. Pontosan nem emlékszem már, hogy miket Írtam, de az tény, hogy halk voltam és finom, mint egy fuvolára irt rokokó-menüett. Tüneményesen szellemes — Maupassanttól lopkodtam néhány odavágó kitételt — és személyleirásomkor roppant szerényen sejtetni engedtem, hogy kellőképpen megáldott vagyok külcsinnel is, a teméntelen sok belbecs mellett. Itt-ott meg — persze csak úgy mellesleg — futólag érintettem anyagi jólétünket is, nehogy azt találja hinni, hogy valami kódisleánnyal van dolga. Egy héttel később megjött a válasz. Igen megörült nekem! Rém finoman és választékosán irt. Szinte rá sem ismertem. Pedig már egy éve együtt csintalankodtunk a bryanszki erdő környékén. Mindig azt hittem, hogy ő a világ legkáromkodósabb katonatisztje és imhol. Ha véletlenül nem ismertem volna és ha történetesen tényleg leány vagyok, az első levele után halálosan beleszeretek, az biztos.
