Fraternity-Testvériség, 1965 (43. évfolyam, 1-12. szám)
1965-01-01 / 1. szám
6 TESTVÉRISÉG Később, midőn érezni kezdte, hogy nagy munkáját nem fogja sokáig birni és mikor közben a jó Isten félvaksággal még inkább próbára tette erős hitét, ő szünet nélkül tovább alkotott. A meglévő, kész Bibliákat szétküldte a vakoknak, akiknek igy egyetlen olvasmányuk a Szentirás volt. Apostoli munkájában sokszor meglátogatta Ravasz László püspök, akivel együtt alapitották a “Vakok Világossága Társaságot”. Végrendeletében úgy intézkedett, hogy ha a Mindenható magához szólitja, a nyomdát vigyék a budapesti Vakok Intézetébe és ott nyomtassák tovább a Szentirást. Erre a célra vagyonának tetemes részét adományozta. 1936-ban halt meg. Temetésére az egész falu gyászba öltözött, úgy zarándokoltak ravatalához, hiszen mindenki szerette őt. Mindenki érezte, hogy egy áldozatos lelkű, önzetlen nagyasszony költözött el az élők sorából. Koporsója felett Ravasz püspök hirdette az Örök Élet evangéliumát és a környék lelki- pásztoraival kisérte el utolsó földi útjára. A temetésen a vakok énekkara azokat a zsoltárokat énekelte, amelyeket még ő tanitott be nekik. Megható jelenet játszódott le a temetés közben. A püspöki gyászbeszéd alatt egy vak katona érkezett a temetőbe. Elmondta, hogy már 48 órája gyalogol. Számtalan autó és kocsi akarta őt felvenni útközben. Ő megköszönte, de nem fogadta el a felajánlott jármüveket, mondván: “Zarándokolni akarok annak a nagy asszonynak sirjához, aki egész életét a vakoknak szentelte, aki megmentett engemet is a haláltól, mert szemem világa elvesztése után öngyilkos akartam lenni. Kétségbeesésemben ő adta kezembe a Szentirást és ez uj reményt adott nekem. Most igy akarom leróni hálámat, hogy messze földről gyalog zarándokolok a halott nagyasszony ravatalához.” Azóta 28 esztendő telt el, de Magyarországon még mindig sokan emlékeznek rá. Elsősorban a vakok, akik anyjuknak érezték. Halála idején a róla emlékező újságcikkek a “Vakok anyjának” nevezték. — De emlékeznek rá azok is, akik az egyházban az ő apostoli munkáját szeretnék folytatni. Munkája nagyszerű bizonyságtétel volt Krisztus szeretetéről. Egyben biztatás, buzditás és kihívás azok számára, akik elhivattak Krisztus követésének hirdetésére azok közé, akiknek testi nyomorúsága különösen kiált a világosság után. PÁSZTOR JÁNOS
