Fraternity-Testvériség, 1965 (43. évfolyam, 1-12. szám)
1965-12-01 / 12. szám
6 TESTVÉRISÉG szerényen (illetve szerénytelenül) megírták az alapitás történetét egyes szám első személyben. Nem! A mi Egyesületünk kezdete nem egy zseniális szervező agyában fogamzott meg és nem is egy papiroson is megmaradt jegyzőkönyvi határozatban. Sokkal mélyebb és közösségibb a mi történetünk: a magyar református munkásember szivében, aki védtelenül az idegen világ sok kisértése, sötéten ismeretlen fordulatai között megakarta védeni munkája eredményét, igen, önmaga és családja biztonságát kereste, de felismerte,e hogy a segités és a biztosítás egyetlen követhető útja: egymás megsegítése, egymás védelme és mindez csak a testvéri szeretet közösségében lehetséges. A testvérsegitő, fraternális közösségek megalakulása: valójában már az amerikai élet és körülmények gyümölcse. A keret, a szabályok, a funkciók már adva voltak: korábbi bevándorolt népek hasonló kis közösségeiben. De a belső tartalom és hogy kik találták meg egymást azt a közös hit és a közös sors határozta meg. Egyesületünk azokból a magyar református szívben és lélekben megfogamzott önkéntes társulásokból született meg, amelyekben a magyar falu református népe megtalálta egymást a közös hitben, testvéri segités és szeretetszolgálat céljára. Ezeknek a kis közösségeknek fennmaradt alapszabály töredékeiből az is nyilvánvalóvá lesz, hogy a tagok kötelezik egymást “elhalálozott tagtársuknak református hitünk szerint illő temetésről gondoskodni . . .” Honnan találjanak magyar református lelkipásztort, ha bányaszerencsétlenségben tragikus hirtelenséggel elpusztult fiatal társukat úgy akarták eltemetni, ahogy magukat elkötelezték. Mert nemcsak az özvegyek, árvák avagy szülők számára kiutalandó segítség volt a “szövetkezés” pontjai között, hanem az egyházi temetés is! Azt is tudomásul kell vennünk, hogy amerikai magyar református egyháztörténetünk kezdetei nem a különböző missziói hatóságok pásztori figyelmességében gyökereznek, hanem ezeknek a kicsiny testvérsegitő szövetkezésekben, melynek tagjai együtt indultak el, hogy valamelyik idegen ajkú, de református templomban úrvacsorát vegyenek, hogy meghalt társuk eltemetéséről gondoskodjanak, hogy segítséget kérjenek egy nyelvükön beszélő, azonos hitü lelkipásztor megtalálásában. Elválaszthatatlan a testvérsegitő magyar református kis közösségek megszületése az egyházak történetétől. Több megalakuló ilyen egyesület társulása céljai között már szerepel, hogy a végleges cél: magyar református gyülekezetté lenni.
