Fraternity-Testvériség, 1965 (43. évfolyam, 1-12. szám)
1965-11-01 / 11. szám
A MAGYAR SZABADSÁGHARCOS SZÖVETSÉG WASHINGTONI ÜNNEPÉLYE Örömmel üdvözöljük a Magyar Szabadságharcos Szövetség ama hatalmas megmozdulását, melyet az 1956-os szabadságharc 9-ik évfordulóján a Sheraton Park Hotel-ben tartott ünnepségén inditott el. Az ünnepély legfőbb jelentősége és a szabadságharcosok főérdeme, hogy a történelem egyik legszebb és legdicsőbb, de vérbefojtott szabadságharcának az ügyébe egy sereg tekintélyes és kiváló amerikai politikust és törvényhozót vontak be. Amit már régen hangoztatunk, nem az idegenbe szakadt magyarságot kell megnyerni a magyar ügynek, akik úgyis minden idegszálukkal érte égnek, hanem azokat a tekintélyes törvényhozókat és politikusokat, akiknek a világpolitika alakulásában befolyásuk és döntő szavuk lehet. Az 1956-os szabadságharc utolsó megrázó segélykérése kilenc evvel ezelőtt: “Civilizált világ! A testvériség és szolidaritás nevében kérünk, segitsetek! A hajónk sülyed, a fények kialszanak, az árnyak nőnek . . . nyújtsatok segitő kezet! Segitsetek!” -— süket fülekre talált. A müveit nyugat engedte, hogy a történelem legszentebb szabadságharcát Budapest utcáin vérbe fojtsák, ártatlan gyermekek, asszonyok ezreit orosz tankok gázoljanak le, az ifjaik 10 ezreit nyitott vagonokban a rettentő télben Szibéria haláltáboraiba hurcolják s a nemzet szine-javát több mint 200 ezret világgá verjenek. A müveit nyugat akkor csak szép szavakat és használt ruhákat adott. Pedig ha akkor cselekedett volna és ezt ma már világosan látja, akkor ma nem lenne kommunista veszedelem, nem lenne kommunista Cuba az ajtónkba s nem kellene fiaink ezreinek Vietnamba vérezni ugyanazzal a sátánizsarnoki hatalommal szemben, amely a magyar szabadságharcot vérbe tiporta. Kilenc esztendőre a magyar szabadságharc leverése után kezd megmozdulni olyan vezető politikusok lelkiismerete és állanak a magyar ügy élére, akik reményt nyújtanak arra, hogy lesz még egyszer magyar feltámadás. Az ünnepély alkalmával megalakult a szabadságharc 10-ik évfordulójának megszervezésére hivatott bizottság élén Nixon volt alelnökkel, aki üzenetében a következőket mondotta: “Nem enged-
