Fraternity-Testvériség, 1965 (43. évfolyam, 1-12. szám)
1965-08-01 / 8-9. szám
TESTVÉRISÉG 17 DR. UJSZÁSZY KÁLMÁN AMERIKAI LÁTOGATÁSA Ft. Dr. Béky Zoltán, Nt. Kecskeméthy József a Református Egyesület vezetői és Ft. György Árpád a Calvin Synod elnöke kérésére nekem kell bejelenteni az amerikai magyarságnak, közelebbről az amerikai reformá- tusságnak Dr. Ujszászy Kálmán amerikai látogatását. Nagyon nehéz arról Írni, akit nagyon szeretünk. Amikor nevét leirom, az emlékezet 43 év távolából egy képet vetít irodám falára. 1922 szeptemberének egyik verőfényes napján láttam először, amint a “szegények iskolája”, a hires sárospataki kollégium boltivei alól kilépett s én a túlságosan eleven mendur, kis diák, csepp hijján a karjaiba szaladtam. Nem szólt semmit, felemelt s utjából félre tett s rám mosolygott, így lépett bele a szivembe. Valahányszor reágondolok, mindig ez az arc jelenik meg előttem és én őt soha a szent épületek, az Alma Materem nélkül el nem tudom képzelni. Egy finom modorú, halk szavú másodéves theológus volt ekkor. Talán azért, mert egy magasabb rangú katonatiszt is ilyen nevet viselt; talán azért, mert egészen más volt, mint a tiszáninneni magyar falvak fiai, mi kisebb diákok azt hittük róla, hogy valami arisztokrata fiú, aki Patakra tévedt. Ki gondolta volna akkor, hogy ez a szelíd pesti fiú több mint két évtizeden keresztül a pataki iskola legnagyobb nevelője lesz, aki falusi, magyar földmi vés származású tanítványai szemét tágra nyitja s megtanítja őket olyan kincseket meglátni, amik mellett nemzedékek mentek el nemzedékek után, de sohasem látták meg. Tanítványainak egy-egy darabot ad fajtáját szerető szivéből s kezükbe egy aranykulcsot tesz, amivel a magyar falu, a magyar ember kincstárába, értékeinek tündérkertjébe beléphettek. Diákjait a magyar falu szerelmeseivé teszi s a pataki iskolát a magyar népismeret tudományos gócpontjává varázsolja. Az Úristen a pataki iskolának 1531 óta mindig adott nagy tanárokat, akik nemcsak diákjaikra, hanem diákjaikon keresztül nemzedékükre is ráütötték bélyegüket. Dr. Ujszászy Kálmán faluszemináriumán, népfőiskoláján keresztül nemzedékét tanította. Tanítványai a magyar falu értékeinek legnagyobb kutatói, szakértői lesznek. Egy sereg tanítványa évente viszi el az elismerés dijait Magyarországon, szereznek professzoruknak, iskolájuknak dicsőséget. A tűnő évtizedek fogják különösen kiértékelni Dr. Ujszászy Kálmán munkáját. Úgy beszélik, hogy Rákosi Mátyás meglátogatta a pataki iskolát, mielőtt a theológiáját bezáratta volna. Amint kis gnóm alakjával belépett a pataki iskola boltivei alá, összeborzongot és ezt mondotta: “Oh, ezek a falak szinte lehelik a reakciót!” A bátor Dr. Tárczy Árpád, a botpaládi (ha nem tévedek) földmives fiúból lett pataki iskola igazgatója ezt felelte neki: “Tévedni tetszik, miniszterelnök ur, ezek a falak nem reakciót, hanem történelmet lehetnek. Ezeken a falakon keresztül léptek be a magyar történelembe és a középosztályba a magyar nép kis és szegény fiai, akik holtig szerették népüket!” A vén pataki diák, ha visszatér az öreg iskolájába, a bodrogparti Athénbe, keresi tűnő ifjúsága emlékeit. Megsimogatja az öreg, szent falakat. Kimegy a temetőbe kedves tanárai sírjához és egy szál virágot tesz reá. Megáradó szívvel szeretné megcsókolni a drága főiskola geniusát, de csak a levegőbe ölel könnyes szemmel. Kell neki valaki, akit magához ölel. Lassan-lassan két évtizede, hogy a 44 éve “véletlenül” Patakra