Fraternity-Testvériség, 1965 (43. évfolyam, 1-12. szám)
1965-08-01 / 8-9. szám
TESTVÉRISÉG 11 ÜZENET A kapu kitárult; a bilincs lehullt. Siet már a hajó a tenger felett. Lidérc-álommá vált minden, ami múlt S már a szép jövőről fest a képzelet Ragyogó színekkel álomképeket. A régi világból valaki izén . . . Karjait kitárja! — Hallod a szavát? — Látod a szivárványt a sötét vizen? Könnyező szemének reménysugarát? . . . Az elhagyott partról izén az Anyád! Messze van a rom-part. — A hajó halad A szivárványszinü álomhid alatt S vele száll a zajló Óceán felett Egy szív-súg ár őzt a bucsuizenet: “Menjél hát, Fiam! Vidd az életed! Mentsed a jövőd! Védjed a hited! Hosszú itt a tél! Nem hívlak haza! Gyenge szó most itt: az Anyád szava! Ne büntess ezért, hiszen jól tudod: Rab voltam én mindig s most is rab vagyok! Menj! Legyél erős! Bátor és igaz! Légy nekem, a rabnak: Remény és Vigasz! Ha jön a tavasz: visszavárlak én: Legyél bár: nagy ur vagy koldus szegény! De ha elfeledsz, hogyha megtagadsz: Nekem akkor is: a Fiam maradsz! Én — amíg csak élek s ha meg is halok És ha mindörökké rab is maradok — A romok között is, a hantok alatt is: Az Anyád vagyok!” ÁCS ERNŐ
