Fraternity-Testvériség, 1965 (43. évfolyam, 1-12. szám)
1965-08-01 / 8-9. szám
TESTVÉRISÉG 7 Egyszerre megsejtettük, hogy itt többet látunk, kapunk és tapasztalunk, mint valamikor is történt életünkben. Valami olyant éreztünk, hogy amit az egek Ura rejtelmes múltban, világraszóló küzdelmekben megkezdett őseinkkel és folytatott velünk, még nem ért véget. “Nincs vége még!” Daróczy Sándor az intézet igazgatója, aki feleségével egyetemben a hónap alatt hatvan kis gyermek vigyázásának, jólétének, gondozásának, terhét huszonnégy órás megszakítás nélküli gondban hordozta, mondotta a megnyitó beszédet. Gondolatokban gazdag szavai minden szivet megérintettek. Beszédében tetemrehivás és elismerés csengett. Amint mondta, nem a kis gyermekek, de a szülők vizsgáznak ezen a napon. Ok pedig dicséretre méltó módon vizsgáztak le már azzal a ténnyel, hogy áldozatot hoztak azért, hogy gyermekeik a magyar lélek tündérországát járhassák itt Ligonierban. A vizsga nem egy ünnepélyt jelentett csupán, hanem komoly beszámoló volt arról, amit a gyermekek tanultak itt a nyáron. Valami olyan, mint mikor a gyöngyhalász felszinre hozz és szerettei előtt megcsillogtatja a drága gyöngyöket. Ezen felül Ligonierban az amerikai magyar lélek felség- területén, bele iktattunk hatvan gyermeket abba ß sorba, amely Muhitól Világosig, Világostól Triánonig bele irta a magyarok nevét úgy a népek történetében, hogy onnan soha nem lehet kitörölni. Meghatódva néztük, amint a kicsiny magyar kirajzolta a táblán Magyarország térképét. Nem a szétszaggatott véres, csonka Szülők a nyári iskolai vizsgán
