Fraternity-Testvériség, 1964 (42. évfolyam, 1-12. szám)

1964-03-01 / 3. szám

I

TESTVÉRISÉG

5

hogy a biró ur mohamedán vagy budhista-é? Nem, mert a keresztyén Amerikában az ő polgárai mindenben egyenlők. Addig lesz ez igy, amig a krisztusi lelkületet meg nem oltják.

Valamikor erdélyi sorsunkban is életünk legnagyobb reálitása volt a mi hitünk, annak idői és időfeletti, tehát két dimenzióban gyökerezett valósága az Egyházunk. Bölcsőtől a sirig, sírtól az örökkévalóságig totálisan megszabta emberi egzisztenciánkat.

A templomban kereszteltek meg. Felekezeti iskolában tanultuk az emberi tudomány ábécéjét. Egyházunk kollégiumában végeztük a középiskolát. Az egyetemen az ingyen menza terített asztalain gondoskodott lelki Édesanyánk a mindennapi kenyérről számunkra.

Az ezeréves székely faluban pedig nagyobb reálitás volt az ekklézsia véneivel és bibliás pásztorával a számunkra, mint a román király hatalma, zsandárai szuronya. Sokszor megéreztük, hogyha a Hargita magas bércei leszakadnának, ha a Küküllő felfelé folyna és az ég megrendülne, lelki Édesanyánk szerelmétől az sem szakaszthatna el.

Azt hiszem nem tévedek, amikor azt mondom, hogy itt az óprenciás tengeren túl is igy szabta meg a mi életünket és annak céljait és eredményeit az a hit, amelyet mint egyetlen kincset a mi magyar Ábrahámjaink az újvilágba magukkal hoztak.

Ennek a hitnek a szülötte a sok amerikai református templom. Azoknak leszármazottai pedig: A REFORMÁTUS EGYESÜLET ÉS A BETHLEN OTTHON . . . Templomaink értékét emberi szóval nem tudjuk felmérni. Az említett két intézményünk pedig vár és bástya volt hitünk cselédei számára hosszú évtizedek óta.

Most nem akarok beszélni idős testvéreinkről, akikből mintegy 600-nak tette széppé élete naplenyugvását Otthonunk, sem árváinkról, akikből körülbelül 1200-at neveltünk fel. Nem akarok beszélni a szinte milliós kölcsönökről, amelyből templomaink felépültek. A maturált biztosításokról, amelyekből fiaink tanulnak. Csupán a Bethlen Otthon egy kis szolgálatát szeretném itt megemlíteni.

Felemelő érzés tudni, hogy ez a hely a világon szétszórt testvéreink lelki találkozója lett. Ausztráliától, Alaszkáig, azért tudunk a testvérekről, mert itt kiépült egy ilyen szolgálatunk.

Talán sokan nem is tudják, hogy minden magyar nyelven írott újságból egy példány, ami ide jut, más kiadvány, könyv, templomi értesítő, a múzeumba kerül. Bizonyosan olyan sorsra,