Fraternity-Testvériség, 1964 (42. évfolyam, 1-12. szám)
1964-01-01 / 1. szám
4 TESTVÉRISÉG “MAGYAR BUJDOSÓK SELYEMKENDŐJE” Minden mithosznak meg van a maga ethossza, reálitása, történeti alapja. Az emberek a legendák arany ruháját szövik olyan történések köré, amelyek csodálatot váltanak ki belőlük. Miként a drága gyöngy magvában ott van egy darab homokszem kavics, minden legenda alján ott van egy darab való élet. Egy, a mithoszok királyi ruhájába öltöztetett, lihegő, forró, vagy kristállyá tisztult, álommá finomult emberi történelem. A mi elveszett drága világunk földjén, Erdélyországban, legendák termettek az ajkakon, szállottak a csillagok felé és bennük volt népünk történelme, sokszor tragédiája. Akik onnan indultunk el, ha egy kicsit úgy is jártunk, mint a nyájból elkergült bárán}', életérzésünk és látásunk, az onnan magunkkal hozott mithoszból és ethoszból táplálkozik, még itt az Óperenciás tengeren túl is. Égre lángoló pásztortüzek körül ültünk a Firtosvára alatt levő fejedelem rétjén. Körülöttünk sóhajtások szálltak fel az erdő mély öléből, mintha a fekete ruhába öltözött fák halotti tort ültek volna. A tisztáson lovaink legelésztek és szinte csettintettek ajkaikkal, amint az Ízletes füvet rágták. Az öreg lópásztor történetet mondott el nekünk két testvérről, akik elindultak a nagyvilágba szerencsét próbálni. Együtt mentek addig, amig egy útkereszteződéshez értek. Ott elhatározták, hogy az egyik elindul jobbra, a másik balra. Mielőtt elváltak egy évszázados fa odvába helyeztek egy fehér selyemkendőt. Majd megfogadták, hogy amelyiknek előbb visz visszafele az útja, nem mulasztja el megnézi a selyemkendőt. Ha azon könny és vér foltok lesznek, az azt jelenti, hogy a másik testvér bajban van és sürgős segítségre lesz szorulva. Aztán tempósan mondta el az öreg, hogy egyiknek útja felvezetett a csillagokig. Oda, ahol tündérleányok szolgáltak neki. A másiknak útja pedig a poklok mélyéig vitt. Azonban az egymás iránti hűség és szeretet győzedelmeskedett minden poklokon és a két testvér ismét elindulhatott együtt hazafelé. Talán sokaknak furcsán hangzik, de a Bethlen Naptár munkáját, szolgálatát úgy képzelem el, mint a székely selyemkendőjét. Igaz, hogy nincsen selyemből s csak papírlapokból tevődik össze. Azonban ólombetűi testvéreink; szétszórt nagy családunk tagjainak örömeiről és tragédiáiról hoznak hirt. Azonkívül szárnyai vannak és repülni tud. Minden évben fel tud keresni minden szabad
