Fraternity-Testvériség, 1964 (42. évfolyam, 1-12. szám)
1964-12-01 / 12. szám
10 TESTVÉRISÉG lamot tudtunk. A muzulmán, aki jól lakott disznófősajttal, keletnek fordult és csókolta a földet. Talán az is igaz volt, hogy angyalok ültek akkor mellettünk a priccsen. * * * Most itt, az egyetlen magyar faluban, a ligonieri Bethlen Otthonban is karácsonyra készültek lakóink. De külsőleg mennyivel más ez, mint volt az ott Romániában. Mégis van valami hasonlóság a kettő között. Itt is csak akkor igazán szép a karácsony, ha testvérek, unokák, gyermekek, az amerikai magyarok széppé és gazdaggá teszik azt. Szép volt itt ismét a mi karácsonyunk. Drága érző szivek ajándéka most sem maradt el. Gyülekezetek népén keresztül meglátogatott bennünket Anyánk, az Egyház; itt voltak lélekben barátaink s magyar énekeinken át megremegtette sziveinket a távoli szülőföld emléke. O-hazának éreztük az újat. És ez tette boldoggá lakóink ünnepét. CSIA KÁLMÁN BETHLEHEM A kocsma ajtaját kitárják S hozzák snbában a telet, Az istállóban ott a jászol, A jászolban a Szeretet. A gyémánt csillag áll fölöttük Füstös lármában szelíden, Nyájas barmok között az almon Az Ácsnak Gyermeke pihen. Kántálnak a három királyok S velük a jámbor pásztorok, A söntés mélyén egy elázott, Elbusult zsöllér tántorog. Könnyes szeme bámulja báván A bethlehemi csillagot, A jó reményt, mit körülállnak Szegények, árvák, magyarok! JUHASZ GYULA
