Fraternity-Testvériség, 1964 (42. évfolyam, 1-12. szám)

1964-12-01 / 12. szám

8

TESTVÉRISÉG

AJÁNDÉKOK SZÉPSÉGE

Ligonier, Pennsylvania

Az idén a nyár Otthonunkba szállásolta el magát. Csak egy pár napra kért lakást és őszig velünk maradt. Jó lakónak

bizonyult. Szerette testvéreinket. Ott járkált velük a sétányokon. Estére csodálatos szinre festette értük az eget. Megérintette a mezőt és lakóink virágokra léptek az utón. Átölelte vendégeinket és szint varázsolt a sápadt arcokra. Csókjai többet értek a csoda orvosságoknál és akinek ágyaszélére ült, az betegségéből

meggyógyult. Öszfelé hirtelen elbúcsúzott tőlünk és mint egy tündér felrepült a hegyek csúcsaira.

Ott jégpáncélba és ködruhába öltözött gyilkosok kivégezték.

Vére ráfolyt a hegyekre s másnap színes lángban égtek az erdők fái. Emlékszem több mint 30 évvel ezelőtt, katona koromban is

igy kezdődött az ősz. Akkor is olyan volt a nyár elmúlása, mint királynő halála. Akkor valahol Romániában vártuk az idők múlását. Különös napok voltak azok. Minél kegyetlenebb szelek tépték a fák ágait, annál fényesebbek lettek a csillagok. Néha az ég olyan közel hajolt hozzánk a vártán, hogy bajnétunkkal szinte elérhettük volna a csillagokat is. Pedig durva idegen katona komandó volt a vége a csillagokkal való találkozásunknak. Soha olyan rosszul nem kezdődött számomra az ősz. Még szomorúbb karácsonyra vártunk. Az összes kisebbségi katonákat, köztük minket magyarokat is beosztottak őrségre, amely azt jelentete, hogy nem kapunk szabadságot.

Karácsony szombatjára virradó éjszaka egy másik magyar fiúval együtt álltuk a vártát. O a katona keresztségen Attila nevet kapott a románoktól. Hatalmas szőke hunarcu óriás volt. Kemény sasorra merészen iveit, mintha karvalycsőrrnek szánták volna. Ha pedig meghallotta a szitokkal kevert komandót, dühössé lett mint a bika a piros színtől. Ilyenkor gyilkos tüzek égtek a szemeiben és a katonák ösztönösen érezték, hogy jó kikerülni.

Azon az éjszakán kemény szelek fújtak. Az ázsiai steppékről elszabadult Krivac csont ujjaival a szivünkbe markolt. Hideg ölelésétől úgy éreztük, hogy a velő is megfagyott csontjainkban. Majd ördögszekeret dobott az arcunkba s gúnyosan kacagott reánk, amikor ketté hajlottunk halálos ölelésében, mint lerágott szalonnahéj, amit azután a tűzre dobtak.