Fraternity-Testvériség, 1964 (42. évfolyam, 1-12. szám)
1964-02-01 / 2. szám
ÉN NEM LESZEK OTT IDEGEN Fenn, égnek a fényiben egy haza vár, Véren szerezték idelenn. Ha egyszer az Ur szava hívni talál, Én nem leszek ott idegen. A honnak Urát hiszen ösmerem én, A földön enyém vala lenn. A tékozló fin Atyja ölén, Én nem lehetek ott idegen. Bár itt a barátot is elfeledik És nincs, ki megértse szivem: Ott fenn, ha szemem az Urra tekint, Már nem lehetek idegen. Az égnek Urát hiszen ösmerem én, A földön enyém vala lenn . . . A tékozló fiú Atyja ölén, Én nem lehetek idegen. Az égi vizeknek a partja körül Rám vár ki enyém vala lenn; Meglátva szerettim, a szivem örül És nem lehetek idegen. Az égnek Urát hiszen ösmerem én, A földön enyém: vala lenn. A tékozló fiú Atyja ölén, Én nem lehetek idegen. Nem jössz, idegen, akit küld a halál Ahhoz, aki életét ád, Ki itt lenn a félelem rabja valál, Ott fenn leled égbe hazád. Az ég Ura földnek a vándora volt És érted is meghala lenn; Lásd, akinek érted a vére kifolyt, Nem lesz neked ott idegen. CSIA LAJOS A vers szerzője erdélyi református pap, az Újszövetség egyik elismert tudósa volt. Az első világháborút végigharcolva, annak sebeit haláláig viselte. — 1962-ben hunyt el 75 éves korában.
