Fraternity-Testvériség, 1964 (42. évfolyam, 1-12. szám)
1964-11-01 / 11. szám
8 TESTVÉRISÉG röpködő fiókáit ... de villámgyorsan alájuk repül s kiterjesztett szárnyaival védelmezi őket az alázuhanástól és repdes alattuk mindaddig, migcsak biztos szárnyra kelve emelkednek fel a kéklő magasba. Eleinte alá-alászállva keresik az anyafészket, hogy pihenőre ráereszkedjenek, de a fészek fel van dúlva; ekkor tova- szállnak és helyet keresve, fészket rak ki-ki magának. S az anya-sas is megnyugodva, uj helyet keres és uj fészket rak a párjával. Első pillanatra kegyetlennek tűnik a kisrigók és a fióksasok kidobálása és a fészek feldulása. De ha figyelembe vesszük, hogy már szárnyat bontható, növekedő madárkákról van szó, az anyamadár okossága ragyog élőnkbe: ha fel nem dúlná a fészkét, elhúzná fiókái szárnyra kelését, szabadságuk kényelmének, szépségeinek ismeretét. Azt, hogy oda repülhetnek és akkor, ahová és amikor a vágyuk óhajtja. Hogy övék a határ nélküli napsugaras lég, övék az erdők ózondus, árnyékos liüse, a virágos mezők, rétek, kertek tápláló tárháza. Övék a szabadság! Fészek a hit is. Azonban ezt a fészket nem duljuk fel. Nem úgy tanítjuk gyermekeinket szárnyalni a hitben, hogy kilökjük őket a szülei fészekből, hanem megtanítjuk őket lelki fészket rakni a hitből. Ha a szülei ház nem fészke a hitnek is, akkor a szárnyra kelt gyermekek otthona sem lesz az. Csak lakás lesz. Egy világi kényelemmel berendezett lakás, de ahol a lélek mindig csak vendég. Hogyan lesz az otthon a hit fészke?! Ha a gyermek attól fogva, hogy beszélni kezd, nem fekszik le imádkozás nélkül egyetlen este sem; s reggel Isten nevével az ajkán köszönti a szüleit és a reggelizés feltétlenül imádsággal kezdődik. így lesz az otthon a hit fészke. Az imádkozás a hit szárnya s ezeket a szárnyakat csakis az édesanya bonthatja szárnyalásra. Csak ha igy nőnek fel a gyermekeink, csak akkor lehet a hit fészke is az otthon — generációról generációra. Ez az egyetlen módszer, hogy szüleik példaadását követve, repülni tudjanak az élet viharaiban is, félelem nélkül, bátran. Mert a hit szárnyakat ad a gondolatnak, eszméket fogan és erőt ad az eszmék véghezviteléhez. Olyan fészek a hit, hogy aki ha benne nő fel, megismeri az igazságot és szabaddá lesz. Olyan szabaddá, melynek ismeretében berepüli Istennek nemcsak e gyönyörű világát, de eléri szárnyalásával már itt e földi életében az örökkévalóságot is. Hogy ott pihenjen meg élete viszontagságai között, ahová a lelke igyekszik: hitünk örökkévaló fészkén — Jézusunk kebelén.
