Fraternity-Testvériség, 1964 (42. évfolyam, 1-12. szám)
1964-11-01 / 11. szám
TESTVÉRISÉG 5 nak megoldása ebben az országban. Az bizonyos, hogy egyetlenegy más denominációt sem foglalkoztatja az a szomorú tény, hogy a magyarországi lelkészképzés komoly válságba jutott, hogy számos gyülekezetben a vasfüggöny mögött nincs lelkipásztor. Mindezeknek (és még sok más) kérdéseknek megoldása reánk vár. Ezeket megoldhatjuk egyesülten, de nem megosztottan. Azért vagyunk a földön, hog}7 másoknak önmagunk legjavát adjuk. Ha most abbahagyunk mindent, semmit sem tudunk adni. Az igazi magyar református élet jó, tiszta és elegyitetlen vallás, melyet számos hozzáértő megfigjmlő dicséretekkel halmozott el. Ne vesd el azt! Tartsd meg, őrizzed meg, szeressed és tanítsad másoknak is! Mindazoknak az egyházi vezetőknek, egyháztagoknak, de különösen a lelkészeknek, akik azt mondják, hogy az egyház nevét meg kell változtatni ahhoz, hogy az ifjúságot megtarthassuk azt mondom, hogy ez fából vaskarika. Ez csak azt álcázza, hogy az illető ifjúság nem volt kellőképpen megtanítva arra a hitre, amelyben megkereszteltetett és megkonfirmáltatott. — Senkisem lesz jobb keresztyén azáltal, ha egy “nagynevű”, kizárólagosan “amerikai” egyházhoz tartozik. Sőt még jobb amerikai sem lesz azáltal. Soha semmi hátrányát nem éreztem annak, hogyha megmondottam azt, hogy magyar református egyház tagja vagyok. A legjobbak tanítottak meg hitemre és magyar kultúrára: passaici (N. J.) egyházunk lelkipásztorai. Biztos tudom, hogy egyikük sem szégyelte sohasem azt, hogy magyar, sem magyar református hitét. Egyikük sem jönne most hozzám azt mondani: “Mi mind tévedtünk. Helytelen dologra tanitottunk. Változtassátok meg a nevet. Felejtsétek el mindazt, amit nektek tanitottunk; más hagyományok szerint éljétek hiteteket. Felejtsétek el a lelki örökséget. Vegyétek fel a hamis amerikanizmusnak álarcát.” Vannak, akik azt mondják: “Ezek a magyarok soha meg nem változnak és sohasem fejlődnek.” Ezeknek azt mondom: “Igen, vannak hibáink és gyarlóságaink, melyek egyházi életünkbe annak kezdetétől a körülmények nyomása miatt kerültek bele, de együttes erővel kijavíthatjuk azokat. Egyesülve, kitakaríthatjuk a saját házunkat. El kell ismerjük lelkipásztoraink igényeit és tudjuk őket úgy eltartani, hogy valóban teljes idejű lelkipásztorok lehessenek. Újítsuk meg az egyháztagság cselekvő részvételét az egyház életében, kormányzásában és pénzügyeiben. Támogassuk egyre jobban a Bethlen Otthont, a mi egyesületün
