Fraternity-Testvériség, 1964 (42. évfolyam, 1-12. szám)
1964-09-01 / 9. szám
TESTVÉRISÉG 7 Carini, San Giovanni és Milazzo s Cefaluból Siciliában karámbazárt vágytól sikongó jajszó. Otthon megint, a harcok ültén s után, Halászbástya és Bécsikapu, nyár, szerelem, szép esti séták Budán. Olykor nem táj, gond, vágy, csak kósza illat, mi tán a Bükkröl szállong felém s hittem már régen messze-messze illant. Hangtalan búcsú a pályaudvaron, ifjú arám s öreg hazámtól, nyugati ködbe rejtőzött utamon. Vagy egy fáklyás asszony a kikötőben sűrű párás ködben fogadó, amint magamban az uj földre jöttem. S azóta költők mély ásatu szava indit meg és ilyenkor lázzal harcol bennem az 0 és az Uj Haza. Mindegy mi jön s mi tűnik az időben, tájak, emlékek vagy csupán szavak: Áldás, mit elvenni nem lehet tőlem. Valami véges-végig megmarad . . . BORSHY KEREKES GYÖRGY
