Fraternity-Testvériség, 1964 (42. évfolyam, 1-12. szám)
1964-09-01 / 9. szám
4 TESTVÉRISÉG A levél hull, az őszi szél csak hozza — mindegyik mint a nekem szóló posta, érte nyúlok, kíváncsin felveszem: Kazinczy Ferenc gyermekkeze irta: itt a Scolában irt téka-papirja — ma már nagy multat őrző pergamen! Itt Alomföldön, jaj, tán más szokás van élet-halálban, őszi lombhullásban: száz évekig is él egy falevél?! -—■ — Most egy vén ág s nagy kincs válnak el, szét: Tompának itt irt diákköri versét hozza hozzám az álomkerti szél. Vagy ami most hull: napokig elnézném: “Pánczél-vármegye” jogi közgyűlésén Kossuth Lajostól itt hangzott beszéd; az ifjú Kossuth szól s — ég a fa lombja — az is rajta van: Kövy megjósolja: “országháboritó” lesz diákja még! Aztán újabb kincs: sárgult “magyar irka”: a szintaxista kis Gárdonyi irta — bizony van ebbe’ öreg hiba sok, de ezt a hibát később kijavítják s meglelik egy nemzetnek szive nyitját “Az én falum” s az “Egri csillagok”. S mit száz levél közt boldog kezem lel még, az is énnekem kedves, drága emlék: Radácsi György biblia-levele: héber sorok, egy — múlt világnak titka; de ahogy azt Radácsi lefordítja: ma is lenyűgöz, elragad vele! És most látom, hogy annyi sok levélen nincs semmi, csak egy név van írva éppen, de némelyiknek milyen fénye van: Warga, Nagy Gusztáv névaláírása — a Novák Lajos manupropriája — Fejes, Tüdős, Farkas, Kun Bertalan!
