Fraternity-Testvériség, 1964 (42. évfolyam, 1-12. szám)

1964-08-01 / 8. szám

6

TESTVÉRISÉG

ismerésében.” És mivel “Isten az alvásban is jelen s álmot sugal” — Írja szeme világát elveszítve, lelke világosságánál Milton János, ez teljesen kizárja, hogy a Sátánnak közössége lehessen a hivő lélek, a vallásos ember álmával.

Nincs köze az álomnak a fantáziához sem. A fantázia: képzelő erő, mely az ébren lévő ember gondolatait szárnyaltatja a képzelet aranyfelhős hegycsúcsain, nem egyeztethető össze az álommal, mely az alvásban pihenő test lelki látomásaiból szövődik.

Mivel nem akarom megelőzni önmagamat, nem fejtegethetem az álom irányitó, vezérlő világosságát, melyet kiadásra váró életregényünkben láttatok. Életünk minden bekövetkező tragédiáját — de örömét is — hetekkel, hónapokkal előtte megálmodtam — ámulatra keltve velük a férjemet is. Eleinte napokig tépelődtem egy-egy álmom felett, mivel nem bírtam a hitnek azzal az erejével, mélysége és magasságával, hogy megfejthessem, hogy jelentőségének nyitjára találjak. De későbben, mikor a lelkem — egyre mélyülő hitem révén — segítségemre jött és buzgó könyörgéseimre már üzenetet kaptam a Szentirásból, az ige-üzenet olyan összefüggésbe jött egy-egy álom lényegével, hogy kinyilatkoztatta a jelentőségét. És mivel hívein pihen az Ur szeme, minden álmomra helyes magyarázatot kaptam a kapott bibliai üzenetekben. Igen, egyedül Istenben vetett hittel fejthető meg az álom. Bizonyság erre a bibliai próféták álomfejtése, melyet oly hitgazdagságban sorol fel a “God and Our Dreams” Írója.

Például: megfejthető-e tudományos alapon lelkemnek az az isteni adottsága, mellyel megláttatta velem: porhüvelyével, magát, mikor egy álomszerű ájulásban beszéltem a Halállal! Az-az, nem én beszéltem, de a lelkemet LÁTTAM és HALOTTAM beszélni a Halállal. (Olvasd “Mindent Megmondott Nékem” cimü könyvemben.) Nem, nem fejthető meg-e még ma is csodálattal eltöltő álombéli látomásom — csakis hit által. Dicsérete által Annak, Aki fenn segit és hitünk által megtanít önmagunkon segíteni.

De nemcsak jövendő mondó, reményt keltő az álom. Előhírnök is az álom! Bizonyságul hadd mondjam el egyik közel- multbani álmomat. Kéréssel fordultam Valakihez. És mig vártam a válaszra, egyik éjjel ezt álmodtam: Az ablaknál ültem s amint kitekintek, egy kékmadarat látok egyik kerti bokrom gallyán. Kimegyek, hogy beédesgessem s akkor látom, hogy nem élő, hanem egy horgolt kékmadár. —- Milyen szép, művészi horgolás! Mintha élne! — s behozom kedveskedőn. Felébredve, gondolko-