Fraternity-Testvériség, 1964 (42. évfolyam, 1-12. szám)
1964-07-01 / 7. szám
14 TESTVÉRISÉG . . . AMI GYÜMÖLCSÖT HOZNA . . . LEVÉL A SZERKESZTŐKHÖZ Tisztelt Uraim! A “Testvériség” májusi számában az elnöki beszámolóban olvastam a következő megállapitást: “Akié az ifjúság, azé a jövő.” Ez a megállapitás szóról-szóra igaz s igy az is, hogy az úgynevezett magyar ifjúság — a magyar szülők gyermekei — már nem a magyarságé. Számtalan magyar összejövetelen, kiránduláson láttam, hogy a serdültebb gyermekek el sem jönnek, az apróbbja még eljön a szülőkkel, de már csak angolul beszél. Megesett például az a szégyen, hogy magyar vezető ember, valószínűleg szégyelve fia állandó angol beszédét, magyarul szólt hozzá, de a 14 év körüli gyermek nem értette meg, meg kellett angolul ismételni. S ez igy van majdnem minden magyar családban, mert a szülők igyekeznek a gyermektől angolul tanulni s nem tanítják magyarra. Ha pedig a gyermekek angolokká lesznek, úgy a Református Magyar Biztositó is nehezen fogja őket a tagjai közé sorolni. Tehát nagyon is igaz az az elnöki megállapitás, hogy ez ellen tenni kell valamit, sürgősen, áldozatok árán is, mert különben a biztositó intézet tagok nélkül marad — a magyarság pedig eltűnik, beolvad. Üdültetés, táborozás, nyári tanfolyam — lehetőleg olcsó áron — keresztyén magyar szülők gyermekei részére, feltétlenül meghozná a gyümölcsét a biztositó intézetnek is. Amennyiben Önök ezt megvalósítják, egyetemes magyar célt is szolgálnak s csak köszönet és hála illetheti Önöket érte. Bár én magam személy szerint nem vagyok érdekelve, mégis úgy éreztem — a propoziciót olvasva — köszönetét kell mondanom az Elnök Urnák. Cincinnati, O., 1964 junius 11. Tisztelettel: M. J.
