Fraternity-Testvériség, 1964 (42. évfolyam, 1-12. szám)
1964-01-01 / 1. szám
14 TESTVÉRISÉG van a sajátos mondanivalónk. Szabadságharcaink és kultur- alkotásamk egyaránt helyet biztosítanak számunkra. Sajnos Ady lírája idegenek részére szinte még megközelíthetetlen. Világirodalmi határait is látjuk. Verseiben néha benne vibrál a legnagyobb szó, amit a krízisbe került emberiség a XX. században hallhat. De ez a végső manifésztáció elmaradt. Nemcsak nála, hanem a világirodalomban is. Helyette Ady egy népnek, a magyarságnak végső szavát mondta ki. Az emberi létnek csak egy részét világította meg tökéletesen, de senki nála több szikrát nem záporozott szét a lét egészébe. Nemcsak poéta volt. Elhagyta a költészet határait, bár mindig megmaradt sajátos kifejezési eszközeinél. Magyar vonatkozásban a népi, nemzeti élet vízválasztója, s tudományos, társadalmi, sőt politikai harcok zajlottak körülötte. Általános emberi mondanivalóiban is több volt egy költőnél. Nemcsak a szépségnek hódolt, inkább azt állította az ember szolgálatába. Filozófus és vátesz volt. Központi mondanivalója az ember és az Isten, s egymáshoz való viszonyuk. Ha a költészet nem igy szolgál, maga válik vallássá, s a Vart pour Vart gondolatán keresztül a szépséget imádja. Ez már meddőség, a valóság előli menekülés. Ady nemcsak művész, hanem szerelmes, politikus, filozófus, vátesz, s ráadásul újságíró. Mindenekelőtt lázadó: az emberfeletti lehetőségek titkait kutatta, úrrá akart lenni rajtuk. Mégis igy volt a legnagyobb költők egyike. A vallás kategóriája határozza meg legigazabban. Nem a tiszta művészet volt a vallása, mindig az Istennel birkózott. Az élet értelme érdekelte. Egzisztenciális költő volt, az egzisztenciális filozófia megszületése előtt. Nem egzisztenciális programot valósított meg (Sartre!), hanem a lét és valóság mozgását tapogatta ki magában, és fejezte ki költészetében. Az Élet himnuszát irta meg; a legszélsőségesebb individualista az Élet himnuszát! Ady már elhagyhatatlan része gondolkozásunknak és kultúránknak. Minden más meghatározás inellett egy fogalom fejezi ki igazán életművét: Ady. Ahogy nem magyarázom magamnak ismételten Pláton filozófiáját, hanem a neve éppen elég gondolkozásom és életérzésem egyfajta meghatározására, ugyanúgy elég az Adyé is. Egyelőre csak nekem, a magyarnak, de a világirodalom égboltján is felrajzolódik majd ez a név.
