Fraternity-Testvériség, 1963 (40. évfolyam, 1-12. szám)
1963-03-01 / 3. szám
22 TESTVÉRISÉG Sherman az angolna ügyességgel manőverező felkelő vezért nyilt ütközetre szorítani. A céltalan ide-odamenetelgetésbe beleunt Sherman október végén rávette Grantet az eredeti hadműveleti cél megváltoztatására. Sherman meggyőzte a főparancsnokot arról, hogy mind a háború végső kimenetele, mind pedig a belpolitikai helyzet szempontjából célravezetőbb a Déli Tennessee Hadsereg felszámolásának gondolatát feladva a védtelen déli államok lakosságára mérni olyan csapást, ami egyszer s mindenkorra elveszi kedvüket a háború tovább folytatásának gondolatától. Hood inváziós elképzelése és Grant megváltoztatott utasítása a hadtörténelemben páratlanul álló hadműveletekre vezetett. Hood tovább nyomult nyugat felé, Sherman pedig Schofieldet halogatásra visszahagyva, hátatforditott Hoodnak s fennmaradó 60,000 emberével körülbelül 100 kilométer széles sávban mindent elpusztító sáskajárásként vonult a tengerpart felé. Sherman hadseregében akkoriban már legalább annyi fejpénzért és zsákmányszomjuságból harcoló katona szolgált, mint veterán háborús hős. A területpusztitással járó inkább utonállói, mint katonai feladat sokuknak szinte a testére volt szabva. S hogy Dél lakosságának nyomora teljes legyen, az előnyomuló hadsereget szökött katonákból és négerekből álló banditák kisérték, akik pusztításban, fosztogatásban és kegyetlenkedésekben messze túlszárnyalták a sorkatonákat. Sherman előnyomulása útjában ép város nem maradt. Az ültetvények remekműbe készült kastélyainak üszkös falai az örökre elsüllyedt múlt kisérteteiként meredeztek az égre. A fehér lakosság az átélt borzalmaktól tébolyultan tén- fergett falvaiban, a felszabadított néger rabszolgák jórésze pedig gátlás nélkül élhette ki félállati ösztöneit. (Folytatjuk)
