Fraternity-Testvériség, 1963 (40. évfolyam, 1-12. szám)
1963-01-01 / 1. szám
8 TESTVÉRISÉG Feladata, hogy az elsodort faluk évszázados babonáitól, bűneitől, lehúzó, fertőző mocsaraitól, fizikai és lelki láncaitól megszabadítsuk hitünk és fajtánk cselédeit. Az elárvult üres templomok benépesüljenek, az elnémult harangok megszólaljanak és támaszszák életre az alvó sziveket. Igavonszolás, szolgálat és forradalom egyszerre. Nekünk amerikai protestáns magyaroknak 40 évre volt szükségünk, hogy életmentő és kulturális magyar szolgálatunk vára megépülhessen a Mória hegyén. Itt is legyőzhetetlennek látszó akadályokkal kellett megküzdeni. Ezer ilyen között csak azt említem most meg, hogy Ligonier városa mindent meg tett, hogy itteni munkánkat megakadályozza annak idején. Milyen isteni kegyelem, hogy uj épületünk koronája és dísze lett ennek a vidéknek és dicsekedése Ligonier lakóinak. Ez az alkotás külső formájában és céljában emlékeztet a kolozsvári Parancsnokságra. Neo-klasszikus stílusban épült. Magyar munka, magyar alkotás. Nemes európai építészeti stilust képvisel. Magyar mérnök alkotása, magyarok építették, a világba szétszórt népünknek drága ajándék gyanánt. Célja és feladata az idős magyarok és árva gyermekek gondozásával nem merül ki. Summázott és egyetemes szolgálata, átölelni a nagy magyar szórvány diaszpóráit, egységet teremtve a testvérek között. Egy fecske nem csinál tavaszt, de hozza a hirt a tavasz jöveteléről. A Bethlen Naptár, magyar és angol nyelven, ilyen célból repül szét a világ minden tájára. Ha pedig a magyar Igét költő nyomdagép is felzughat a Mória hegyén, látások, bizonyságtételek, tanítások, kócsagjai követik majd azt szét a világba. Bethlen Otthonunk hivatását tehát úgy tölti be igazán, ha itt és a világ minden részén lassan kihaló magyar nemzedékünk után, a régi életszemlélet, belső fegyelem, életérzés, hit, kultúra az utódokban ujraszületik. Hogy ez megtörténjék további nagy áldozatokra van szükség. Azonban ha ez igy lesz, a szeptemberben megnyílt Otthon kapui beláthatatlan időig nyitva lesznek a megfáradtak processziója előtt. A jövő felé pedig lesznek alkotó emberek, akik mint valami drága kincset, viszik magukkal azt a hitet, kultúrát, valóságérzést, amit a magyar élet ezeréves küzdelmei, tragédiái és győzelmei, úgy termeltek ki, mint a föld kohója kitermelte a szénből a gyémántot.
