Fraternity-Testvériség, 1963 (40. évfolyam, 1-12. szám)
1963-03-01 / 3. szám
2 TESTVÉRISÉG nyomorúságai közepette kételkedve néznek vallásunk és nemzetségünk jövendője elé. Világitó példa ez az intézmény arra, hogy ahol megtartják “azt ami náluk van” — ez a megtartás meg- tartottságot is jelent. Jövőt. Szebb, boldogabb magyar jövőt. Hogy pedig ez legközvetlenebbül a mi számunkra annál biztosabb legyen, a rászoruló gyermekek és öregek után, helyünk és lehetőségünk lévén, ki kell szélesítenünk Ugonieri munkánkat úgy, hogy ifjúságunk számára is otthon, legalább is vakációs (nyári) otthon legyen a Bethlen Otthon. Nyári magyar iskolánk fokozodó népszerűsége az egyik indíték arra, hogy serdültebb fiatalságunkra is gondolnunk kell. Be kell építenünk őket szervezett életünkbe. Jelenleg a helyzet az, hogy nyaranta hol itt, hol ott, kisebb-nagyobb csoportokban táborozik magyar ifjúságunk, de egymástól elszigetelten. Szerintünk elsőrangú egyesületi, de ugyanakkor egyházi és egyetemes magyar érdek is az, hogy Ligonierban létesitessék egy olyan tábor (camp), amely módot adjon nekik az egymással való tartósabb nyári találkozásokra, azokon keresztül egymás megismerésére, méltánylására és majd tovább folytatására annak a szép közösségi munkának, amit apáik végeztek és tartanak fenn. Érdemes erről nemcsak gondolkodni, de tenni is valami elhatározót. Minél előbb!! A másik olyan jelentősebb eseményünket, amelynek országos visszhangja volt, a Vezértestületünk felhatalmazásával 300. osztályunk által rendezett s titkárunk által vezetett európai túra adta. Csak természetes, hogy a túra utasainak zöme, magyarok lévén, ellátogatott arra a földre, ahonnan származott s ahová emlékek kötik. Ámbár jó előre jeleztük, hogy ez a túra nem tekinthető magyarországi “zarándok”-latnak s még kevésbbé bármely vonatkozásában politikai jellegűnek, akadt újság, amely cikkezésével ferde beállításban tálalta azt olvasói elé. Az ilyen alaptalan, illetéktelen és felelőtlen beállítást tisztikamuik nevében megfelelő módon cáfoltuk meg és utasítottuk vissza. Arra minden esetre jó volt ez az incidens, hogy tisztázza azt a kérdést, amely szerint a rokoni látogatások céljából Magyarországra utazók akár egyenként, akár csoportban mennek, csak saját magukat képviselik s nem azt az intézményt, amelynek történetesen tagjai s mint ilyenek juthattak hozzá kedvezményes utazási feltételekhez. Az ilyen látogatások tehát semmiesetre sem jelentik annak a rezsimnek igenlését, amelynek karmai között óhazai testvéreink még ki tudja meddig vergődnek. A túrán résztvett utasoktól vett értesülés szerint ők vala-
