Fraternity-Testvériség, 1963 (40. évfolyam, 1-12. szám)
1963-01-01 / 1. szám
TESTVÉRISÉG 5 KECSKEMÉTHY JÓZSEF: GONDOLATOK AZ ÚJÉVRE Felelős tisztviselők, hivatalnokok, szervezők, munkások és munkaadók jó, ha megkérdezzük az életünk nevezetes fordulóinál, de legalább esztendő-váltások idején, amikor az ó-ból, az uj- esztendöbe vezérelte életünket a gondviselő Isten, hogy: nem túlságosan sokat gondolunk-é esztendőről esztendőre a kötelességeinkre és tulkeveset — a mi kötelességünkre?! A reánk bízott élethivatásokhoz és munkakörökhöz, a megtervezett, vagy előadódó alkalmakhoz soha sem volna szabad másként közelednünk, mint ennek az életbe vágó kérdésnek a kapuján át: Mit is akarok az életben az életemmel? Miért is vagyok itt tulajdonképpen? — Azért, hogy a nekem Istentől bizományba kapott legnagyobb kinccsel, az életemmel és az abban nekem juttatott sok-sok, drága ajándékkal és atyai áldással, szolgáljam az 0 dicsőségét és embertársaim javát . . . Hogy az életben reám- bizottaknak derekasan megfeleljek; hogy szavammal, cselekedetemmel, életpéldámmal áldás legyek az életnek minden területén és minden vonatkozásában. Áldás legyek a reám bízottak, a velem és körülöttem élők és munkálkodók, de az engem számadásra felelősségre szólítok életében is ■— ezért vagyok itt .. . Ez a legfőbb kötelességem ebben az esztendőben is! Mit jelentene életem a családnak, a társadalomnak, a nekem életlehetőséget nyújtó embereknek vagy közösségnek, ha egész esztendőben az volnék, aminek lennem kellene: a hit, remény és szeretet éltető és áldó erőinek központja, amely éltető erőit és áldásait minden irányba kisugározza. Erőket akarsz sugározni? Legyen életed mások által követésre ajánlott élet; legyen a gonoszt jóval meggyőző nyertes csaták utóhangja! Mi gyarlók, esendők, kétségeskedők, könnyen megalkuvók panaszkodunk vagy mentegetjük magunkat, hogy nincs időnk, nincs alkalmunk, hogy fogyatékos az erőnk, a tehetségünk -—• áldást- sugárzó élet — folytatására. Pedig nincs olyan közönséges ecset, amellyel az igazán alkotni akaró művész ne tudna szivet, lelket gyönyörködtető képet festeni. Ugyanígy egyetlen emberi élet se olyan közönséges és alkalmatlan eszköz, hogy vele Isten ne tudna csodálatosan szépet alkotni, rendkívüli teljesítményeket véghez vinni, mihelyt az ember az életnek minden területén és vonatkozásában az “alkotó művész”, az Isten kezébe adta magát. Ez, gyermeki
