Fraternity-Testvériség, 1963 (40. évfolyam, 1-12. szám)
1963-02-01 / 2. szám
14 TESTVÉRISÉG parancsnoka is elesett, de a két tűz közé szorult északiak parancsnok nélkül is állták a rájuk nehezedő nyomást. 23-án este Hood belátva, hogy erői nem elégségesek az Unió csapatok összeroppantására, hadtesteit visszavonta Atlanta területére. Julius 28-án Hood harmadszor is kitört az ostromlókra, de az Ezra templom területén keletkezett pár órás ütközetben csak véres veszteségét fokozta, ami pedig már addig is megengedhetetlenül magasnak bizonyult. E harcok alatt Atlanta, Dél királynője, a nélkülözések és szenvedések infernójává változott. A félig rombalött városban elviselhetetlenné vált a hely és élelemhiány. A menekültekkel együtt hatalmasan megnövekedett lakosság kiáltó nyomora azonban elhomályosult a harcokból beszállított sebesültek leírhatatlan szenvedései mellett. Dél hős katonái ezer számra hevertek a pályaudvarok és középületek földjén s a fizikai teljesítőképességük legvégső határán dolgozó gyér orvosi és ápoló személyzet képtelen volt legtöbbjüknek a legelemibb kezelést vagy csak vizet is nyújtani. A város helyzete és hadseregének állapota még Hood hajthatatlanságát is megtörte. Szeptember 2-án dél-keleti irányban kicsúszott a városból és Sherman még aznap táviratban értesítette Lincolnt a város bevételéről. A másik nagyszerű fegyvertény hire a tengerről érkezett. Az öreg Farragut a Mobile öbölben megismételte két év előtti new orleansi hőstettét, ha lehet, még látványosabb körülmények között. A megerőditett Mobile nemcsak a blokádtörő déli hajóknak volt legbiztosabb támpontja, hanem az ott horgonyzó Tennessee nevű páncélos felkelő csatahajó veszélyessé vált a tengerzárt ellátó szövetségi egységekre is. Augusztus 5-én hajnalban fahajóit kettesével összeköttetve Farragut teljes sebességgel tört
