Fraternity-Testvériség, 1963 (40. évfolyam, 1-12. szám)
1963-02-01 / 2. szám
TESTVÉRISÉG 7 SZÁMŰZÖTT HANGOK . . . (PASSO DOBLE) A hangok tűntek el az életemből. Hangok, miket az anyatejjel szívtam magamba. A színeket még tartja agy — ahogy a nap, a napszak. De a hangok — meghaltak. Verébesirip az ágakon . . . nesztelen zajú hóba’ nyom . . . patak partján gyermekkacaj . . . mind ami tükrözi való magam, ha lenne is erre — s hallgatom, a lényeget nem hallhatom. Sikoltom: jaj azon a sziklán, jaj az a kányavijjogás! . . . Mi volt benne oly titkos, századokat jelentő megmaradás? Sikolt om: ó hol vagytok nyári vagy téli táj ? Amin a hang is odafestve a rendelés, a sors-ecset nyomán. Nem a tárgyakkal, a jelennel, az ecsettel — velem van baj. A?nit hallok, nem simogat, nem hang, csak zaj. 0 hangok, hangok! . . . (bolond s végzetes dolog) úgy, ahogy én voltam, úgy, aki én voltam elhagytalak, elhagytatok. Emigrációban 1962-ben IVÁNI ZOLTÁN
