Fraternity-Testvériség, 1963 (40. évfolyam, 1-12. szám)

1963-12-01 / 12. szám

TESTVÉRISÉG

9

Ezé a harcé lelkünk, testünk,

Ez vesztünk vagy győzelmünk: sorsunk.

(Elhanyagolt, véres szivünk)

A magyarság tragédiájától rettegett. Megújhodását akarta, ezért kellett a forradalom, Ütötte, űzte, átkozta a népét, hogy eljuttassa ehhez a jelenét és jövőjét megszabadító robbanáshoz. Felelőssé akarta tenni a sorsáért. Egyes lényeglátók, vagy ügyes politikusok a nagy változást nem tudják megcsinálni, ahhoz az egész nép robbanásszerű ereje kell. Verseivel föltétlenül forradalomra kürtölte a magyarságot.

S túl a Kárpát-medencén az egész emberiség létformájának a radikálisan gyors megváltozását, a közeli jövő tragikus válságát is előre érzékelte. Látta, hogy jelenlegi lelki és társadalmi helyzetében, alkati különösségében az egész földet betöltő nagy viharokban meg nem maradhat a maygarság. Idejében szét akarta robbantani a magyar poklot, mert lényegileg nagy nép, s nem valami kis nemzet nézhet csak szembe a jövővel.

A NAGY TRAGÉDIA UTÁN

Minden érző embert megrázott a szörnyű tragédia, amely megfosztotta az Egyesült Államokat fiatal, energikus elnökétől, egy rendkívül rokonszenves kis családot pedig a férjtől és apától. A részvét arányai világosan mutatták azt a mélységes megdöbbenést, amely a világ minden részéről Washingtonba hozta a zavarokkal telt jelenkor vezető államférfiait. John F. Kennedy temetése a maga megrázó gyász-pompájával demonstrálta a nemzet nagy veszteségét. Az arlingtoni nemzeti temető azóta is valóságos bucsujáró helye azoknak a százezreknek, akik nehezen tudnak belenyugodni a megváltozhatatlanba. Az ország özvegyen maradt Első Asz- szonya, hugenotta őseihez méltóan, olyan bámulatos lelki erővel viselte mérhetetlen gyászát, amely példamutatóan bizonyította mély hitét.

A gyilkos merénylet áldozataként elpusztult elnök politikájáról s ténykedéseiről lehettek eltérőek a vélemények. Ezek az ellentétek azonban mind elsimultak a nemzetre szakadt megpróbáltatás fájdalmában s az arlingtoni síron gyújtott örök mécses fénye vádolóan világit be abba a sötétségbe, amely az elfogult szélsőségek alvilágát jelenti.

A nemzet, természetesen, egyetlen napig sem maradhatott vezető nélkül. Lyndon B. Johnson, az uj elnök, azon a repülőgépen esküdött be hivatalába, amely a meggyilkolt elnököt hozta a Fehér Ház ravatalára. Megrázó ceremónia volt ez a fiatal özvegy jelenlétében, amelynek hatása erősen megérzett azon a pár egyszerű mondaton is, amit Johnson első elnöki ténykedéseként mondott a washingtoni repülőtérre érkezésükkor. A Fehér Háznak tehát uj lakója van, akinek működése elé érthető várakozással tekint nemcsak az ország, de az egész zavarokkal telitett világ. Segítse Isten, hogy a hozzáfűzött reménységeket betölthesse.