Fraternity-Testvériség, 1963 (40. évfolyam, 1-12. szám)

1963-11-01 / 11. szám

TESTVÉRISÉG

7

Erről a lialálszagu életről van egy kegyetlen verse: ”Iliar a tölgyek közt.” Ilyen ostorcsapást csak a magyarság legnagyobb szerelmesétől fogadhatunk el. Különös az európai tölgyek közt ez az iharfa, a magyar fa. Szinte kisértet az erdőben. Gyökerével leláncolja minden ágát és levelét. Pedig olyan jó volna tölgyfa levelének lenni az európai erdőben.

Száradjon ki az iharfa,

A büszke fa, a magyar fa,

Amely engem gyökerével Bever, lehúz, ide láncol.

Lombtalan lomb a mi lombunk Virágölö a virágunk,

Arnyéktalan az árnyékunk.

Miért legyünk erdő csúfja?

(Ihar a tölgyek közt)

Széchenyi után ezt a magyar ugart Ady is felderítette. Mindenekelőtt az egész nép lelki táját rajzolta meg. Az értelme: a felvázolt világból tovább kell lépnünk, vagy elpusztulunk benne. Abban már sem élni, sem halni nem lehet.

★ ★ ★

A magyar őskorban, sőt még a középkorban is a nép egységes volt. Természetesen mindig különböző rétegekre oszlott, ezek lényegbeli egységét azonban nem zavarta semmi. Ha a felüllevők hatalmaskodtak is, az csak társadalmi funkciójuk következménye volt, de nem váltak külön nemzetté a nép fölött. Gondolkozásmódjuk, életformájuk, jellemük azonos volt a népével. A magyarság, szükségszerű állami tagoltságában is, teljes, kerek, egész volt. Nagyjából a középkor végéig. Az Anjouk és Mátyás király alatt indult meg gyorsabb tempóban az újkori rétegződés. Nem a legszerencsésebb módon. Mátyás rendkívüli uralkodói képessége utoljára fogta egységbe a teljes magyarságot. Halála után pár évtizeddel már kirobbant a Dózsa féle paratszforradalom. Ennek a véres leverése után pedig megkezdődött a teljes és végzetes tagolódás. Az ellenforradalmi nemesség most már törvényekkel különítette el magát a parasztságtól. 0 lett a politikai nemzet, a parasztság pedig rendkívüli szigorúsággal megkötött néppé lett. Magyar volt mind a kettő, de az évszázados jogi és gazdasági elhatárolás teljesen szétszakította őket. Az ország három részre