Fraternity-Testvériség, 1963 (40. évfolyam, 1-12. szám)
1963-01-01 / 1. szám
TESTVÉRISÉG 3 DARÓCZY SÁNDOR: “AKI KÉR: KAP” Amint olvasóink jól tudják, az idősek uj Otthona a múlt év folyamán felépült. Addig nyújtózkodtunk, ameddig a takarónk ért. Ez pedig az egyik szárny befejezésénél rövidnek bizonyult. A falakkal nincsen baj, a tetővel sem. Nem esik be az eső és nem fuj be a szél. Kívülről nincsen kívánni való; az épület olyan, mint egy palota. Csodaként. Kételkedők, tamáskodók meggondol- koztatására. Eleddig nemcsak magyar református, de általános magyar vonalon is ez a legnagyobb méretű közös alkotásunk. S még hozzá a gyakorlati keresztyénség, a mások terhe hordozása, a. naponként kenyérré, gondozássá, ápolássá változó testvérsegités mezején. Az igaz, hogy az építkezés költségeihez való hozzájárulással eddig nem nagyon szaggattuk el a hámot. Az adományok összege máig kerek számban 125,000 dollár, amiben az egyházi és azzal kapcsolatos közületek hozzájárulása (a Ref. Egyesület 25,000 dollárját nem számítva) mindössze 20,500, mig amerikai barátainké már 54,000 dollár! Mi tette hát az épitkezést lehetővé? A Reformátusu Egyesület kölcsöne, amit vissza kell fizetnünk. Előbb azonban az épületet teljes egészében lakhatóvá kell tennünk, vagyis a belsejét illetőleg félbenmaradt szárny 14 fürdő és 28 lakószobáját befejeznünk. Ez 40,000 dolláros kiadást jelent, amit az egyházi, csoport és egyéni megajánlások fedeznének, ha törlesztésüket, befizetésüket illetőleg nagyobb buzgóságra indítana bennünket a Lélek. Nem kétlem, hogy ez megtörténik; magyar ember ura a szavának, de közben egyebet is kérek, ami sok házból könnyen kikerülhet. A régi faépületből az uj Otthonba ugyan átköltöztünk, de olyan bútorokkal, amiket már Columbus is megcsodált volna s ezekből sincs elég. Hogy csak egy néhány dolgot emlitsek: van két gyönyörű szép közös társalgónk, nappali termünk. A nagy, világos, csodálatosan lenyűgöző kilátást nyújtó két társalgónak semmi egvéb baja nincs, csak az, hogy kong az ürességtől. Az egyiket főleg férfiaknak szántuk, akiknek jó része úgy fújja a füstöt, mint a gyárkémény. Ide asztalok, kártya asztalok, olyan bőr, vagy műbőr borítású kényelmes székek, diványfélék kellenének,
