Fraternity-Testvériség, 1963 (40. évfolyam, 1-12. szám)
1963-10-01 / 10. szám
8 TESTVÉRISÉG De lelkemböl más sohsem érdekelte Fölszánt poéta-ceruzámat, Csupán Politika és Szerelem. Tudok-e még nádor-választó Kisur-ősimmel szólni makacsul . . . Számára a politika nem napi események zűrzavarát jelentette, költészetében egy nemzet próbált tájékozódni a jelenkorban. S a halála óta eltelt időben mind halványabbá válik Adyban a politikus, s nő naggyá a vátesz. Beteljesült próféciái félelmesen megvalósult sora vesz körül bennünket. Minden látása igaznak bizonyult. A magyarság sorsát döbbenetes látnoki erővel előre megrajzolta. A problématikus magyar lét költője volt. r r Atkozta és szerette fajtáját. Atkozta, mert nagyon szerette, s egyéni élete kozmikus lázadása után még sorsa megfordítására is vállalkozott. Nehéz helyzetben volt. Történelme során talán még soha nem tompult el annyira a magyarság helyzetérzéke és önismerete, mint az Osztrák-Magyar Monarchiában, a dualizmus idején. Ezért került Adyval szembe jóformán az egész társadalom, s csak próféciái beteljesülése után látta meg benne egyik legnagyobb fiát. Ez a heroikus sorsvállalása azonban sem nagyságban, sem intenzitásban nem érte el a megőszült tengerért vívott harcát. Bár legszebb és legnagyobb versei a magyarsággal kapcsolatban születtek. A mindenség fagyasztó kietlenségéből, az Anti- krisztus félelmes lázadásból hazaérkezett. Emberi közegben, emberi érzésekkel harcolt egy közösség létéért, vagy sirt és átkozódott, mert a nevűét peremére jutott a sorsa. Egy-két szegény iródiák Sohse állított meg még sorsot És népeket veszejtő, titkos Törvényes, nagy tragédiát. Gőgös undorral volna jó Nézni, hogyan kerül zátonyra Kalózok kezén martalékul Egy gyönge bordás, rossz hajó. (Az undor óráiban) Amikor azonban rákerült a sor, népéért mindig szót emelt, s minden ártó szándék meghiúsítására kiállt érte. Biztos szavakkal irta:
