Fraternity-Testvériség, 1963 (40. évfolyam, 1-12. szám)
1963-10-01 / 10. szám
6 TESTVÉRISÉG A DUNA VALLOMÁSA MUTATVÁNY VATAI LÁSZLÓ “AZ ISTEN SZÖRNYET EGE“ CÍMŰ ADY TANUMÁNYÁBÓL A tragikus költő mégis feloldozásra talált népe kollektivumá- ban. Nem mintha a magyarság huszadik századi sorsa nem volna maga is tragikus. Ady számára népével való teljes azonosulása mégis a feloldódást jelentette: a végtelent elnyelni akaró énje mielőtt a mindenségben szétszóródott volna, a magyarságban emberi közegre talált. Kozmikus lázadása a közösség hatalmas, mégis emberszabású világában reális méretekre szűkült. Lázadásból lassan féltéssé, megtartó erővé, szeretetté alakult át. A megőszült tenger vágyától űzött, végtelent ostromló tragikus költő egy sokkal kisebb körben, népe sorsában f eloldoztat ot. Nemcsak anti- krisztusi célkitűzésében harcolt érte, hogy elkárhozván megváltsa, hanem élete minden mozdulásával eggyé tudott lenni, felolvadt benne. A tragikus költő feloldozott emberré lett. Külön fátum- ként egyetlen igazi szerelme, a magyar nép újra elbukott, s neki még ezt a kudarcot i$ át kellett élni. De ez már nem az ő élete csődje volt, hanem egy közösségnek a történeti sorsa. Ady pontosan úgy tudott szabadulni egyéni tragédiájából, hogy feloldódott ennek a hulló népnek az életében. Élete, szerelmei, filozófiai vivódóisai, s az Istennel folytatott harca mellett fajtája sorsa kezdettől fogva izgatta. Soha nem kívülről nézte, állandóan a kellős közepén harcolt. Életének egy része mindig a magyarságban sodródott, mig végül a világháború alatt, utolsó éveiben, minden mást feledve teljesen fel is oldódott benne. Örökös lehetősége volt magyar dölyffel felrúgni az értelmetlen világot. Gyakran meg is tette. Végül felismerte, minden mást kizáró módon belátta, hogy a magyarsággal eljegyzett élete a sorsa: “Ez a sorsom, tehát szent.” Ebben a magát feladó szerelemben irta utolsó hatalmas és felséges szépségű verseit. Élete tragédiáját kezdettől fogva látta. Tudatosan vállalkozott lehetetlenségekre, egy percre sem hagyta abba sokféle végzetes küzdelmét. Isten szörnyetegének, bukott angyalnak érzte magát. De énje győzelmei és zörnyii bukásai nem vakították meg fajtájára nézve. Élte és látta a maga tragédiáját, s ugyanakkor élte és látta a népe sorsát it. Mi az én nyomorúságom, Bármi koldus, bármilyen bus?
